Sárkány István naplója

 

Szeles, esős időre ébredtünk. Napközben is ilyen maradt az idő. A versenyzők legnagyobb része a városba ment, vagy családokhoz lett meghívva. A falu mégsem üres. Rengeteg a látogató, persze, akiket keresnek, nem igen találják. Délután a környékre rándultak néhányan ki, ahol egy kerítéssel elkerített területen, hová talán ember nem léphet be, ausztrál bennszülöttek élnek a maguk ősi szokásai szerint. Ezek még bumeránggal és dárdával szerzik élelmüket a környező erdőkből.

Az ausztrálok elmondták, hogy a körülkerített területen lakó ős bennszülötteket azért védik, mert már szinte csak ezek maradtak meg az új "honfoglalók" mészárlásai után. Vajon az emberiség fejlődésének jelképe ez, hogy megvédik a fehérek fegyver kultúrájától, és életet biztosítanak? Vagy talán tényleg azért nem léphet fehér ember a területre, nehogy vidámparki céllövöldébe képzelje magát, és nyíllövő tudását fitogtassa a bennszülötteken? Erre a választ nem kaptuk meg. Tény azonban az, hogy az ausztrál család legnagyobb szégyene az, ha egy színes bőrű keveredik a családba.

Egy modorosabb leszármazottjuk viszont már kamatoztatta bumeráng dobási tudását és kis indiai csecsebecséket árusító, de igen jó menetelű üzlete előtt, dobálgatja bumerángját, melyet a nagyszámú kirándulók érdeklődve néznek. Így szinte bumeránggal fogattak a vásárlók.