Meglepő élmény az olimpikonok számára, hogy bár útjuk során több trópsui vároban jártak már, itt a legelviselhetetlenebb a hőség. "Rettenetes lehet itt élni" - véli Vagyóczky Imre. "Amikor kiléptünk a repülőgép ajtaján, azt hittem, hogy egy pékműhelybe kerültünk. Lehetett vagy 52 fok" - meséli Krasznai Krämer Sándor. A csapból 38-40 fokos víz jön. A száraz forróság miatt a sportolók nem tudnak aludni, ráadásul vihar érkezik, villámlik, és a levegő tele van elektromossággal. A darwiniak sokat isznak, hogy kibírják a hőséget - mint ahogy azt a sportolóknak is van alkalmuk megtapasztalni - főleg sört. "Itt, Észak-Ausztráliában a fizetések magasabbak az éghajlat kibírhatatlansága miatt" - írja Takács Attila a naplójába.
Szigeti Zoltán is gyűjtötte az értesüléseket. "Nő nagyon kevés van. Két és fél férfira jut egy" - írja a jegyzetfüzetébe. "Megnősülni nem érdemes, mert ha nem dolgozol a háztartásban, elválik tőled a feleséged." A 40 órás munkahét azonban már kecsegtető kilátás.
Fülöp Mihálynak egy cápával volt randevúja az ausztrál tengerparton. A hőség elől barátaival a vízbe menekültek. Fülöp kissé hátra maradt a jól úszó öttusázók mögött. "Látom ám, veszettül integetnek nekem. Mögém mutogatnak" - meséli a vívó. Az olimpikon hirtelen meglátta, hogy egy cápa köröz arra a háromszög alakú hátuszonyával. "Ha akkor mérik az időmet, azt hiszem, én nyertem volna a száz métert. Szinte kirepültem a vízből - mondja a sportoló.
Az Armagnac utasai már hatodik napja vannak úton, és ez idő alatt nem sok hírt hallottak. Darwinba érkezve értesültek a szuezi eseményekről is. Az immáron két hete kirobbant nemzetközi konfliktus hamar háttérbe szorította a magyarok küzdelmét - ezt az olimpikonok is látták. "Érezhető volt, hogy világpolitikai szempontból a nyugatnak ez a krízis sokkal jelentősebb üggyé vált" - véli Csépe Imre. A magyarországi hírekről is az ausztráliai magyarokról hallottak, akik rádión követni tudták az eseményeket.