Tinédzsertudósok akadémiája

Tehetséges magyar fiatalok - fele lány, fele fiú

Csermely Péter úgy vélte: a tehetség megtalálásához - a közhiedelemmel ellentétben - nem szerencsés a különböző intelligencia (IQ)- vagy érzelem (EQ) tesztek használata. Valamivel jobb erre a célra a versenyeztetés: a tanulmányi és ösztöndíj tenderek. Ezekkel csak az a baj, hogy nem elég általánosak, sokrétűek, ráadásul egy sor esetben drillt, dresszúrát jelentenek, ami verseny közben kiváló eredményeket szül, az igazi kutatóélethez azonban ez kevés. A kreatív, kísérletekre épülő versenyek ennél jóval hatékonyabbak, mert itt az adott feladatot a tárgykörhöz tartozó komplex megközelítésből lehet megoldani. Ebben az esetben már "nagyon közel járhatunk ahhoz, hogy rábukkanjunk a tehetségre".
- De igazából csak akkor találhatunk rá, ha olyan problémát tálalunk, amely hétköznapi, valódi, nincs a megoldásra előre adott válasz, egyszóval igazi kihívás - hangsúlyozta a magyar kutatódiák-mozgalom első embere. Csermely azt a kérdést is felvetette, mi a teendő, ha megtaláltuk a tehetséget; "hogyan segíthetjük, egyáltalán mit lehet kezdeni vele"? Annyi biztos: olyan feladatokat kell neki adni, amelyek komolyak, amelyről érzi, hogy érdemes nekidurálni magát. De nem az a jó, amikor egy, a személyre konstruált "nagyon nehéz" feladattal állunk elő, a lényeg ugyanis, hogy a hétköznapokban felmerülő valódi problémát kelljen kibogoznia, s legyen meg az esélye, hogy ne tudja megoldani, mivel a kudarcélmény is ugyanúgy része a tehetség nevelésének, akár a siker. A "kiemelkedő tudásnak" szüksége van a közösségi visszajelzésekre, egyáltalán arra a körre, ahol megértik, figyelnek rá, s nem bohókás hóbortnak tartják az érdeklődése tárgyát.
- Olyan szituációkat kell teremteni a tehetség körül, amelyekben gyakorolhatja érzelmi tulajdonságait, emellett meg kell tanítani egyfajta csapatszervező, menedzseri munkára is, máskülönben nem lesz képes vezető szerepet betölteni, amire egyébként a tehetsége predesztinálja - mutatott rá Csermely Péter, aki ezután ismertette a kutatódiák-mozgalom kiválasztási módszertanát, amely felettébb egyszerűnek tűnik. Az a fontos, hogy a nebuló kezdeményezzen: ellátogat a www.kutdiak.hu című honlapra, ahol választ kell adnia két kérdésre. Az első: "miért érdekli őt a tudomány"; a másik: "miért tartja magát jobbnak környezeténél". Ezek csak látszólag egyszerű kérdések, mert bár a KDA minden választ elfogad, ezt a diákok nem tudják, így ezeken a felvetéseken mégiscsak el kell gondolkodniuk. Ha kellő önbizalommal jön a válasz, szinte biztos, hogy egy tehetség talált utat. A tudományos kutatáshoz ugyanis nélkülözhetetlen az önbizalom, valamint az önismeret.
A magyar kutatódiákok, miután válaszoltak a honlapon található kérdésekre, mindannyian "kapnak" egy mentort, akit "saját kezdeményezésre kell megkeresni", amihez szintúgy önbizalom kell. Jelenleg 116 akadémikusból és további 650 professzorból áll a "menü", de a tehetségápolást mára közel 700 középiskolai kutatótanár is segíti határon innen és túl.
- Amikor a kutatódiákok mentoraik segítségével eljutottak valameddig saját munkájukban, konferenciát tartunk, ahol mindenki prezentációban ismerteti eredményeit. A szabály - akár a tudományos diákköröknél -, hogy a résztvevők harmada nyer, ami továbbjutást vagy nyári táborhelyet jelent - engedett bepillantást a KDA munkás hétköznapjaiba a szervezet vezetője. Összegzésképp kifejtette, hogy az 1996 óta izmosodó mozgalomhoz mára szerte a Kárpát-medencéből 5000 diák csatlakozott: a lányok és fiúk aránya folyamatosan ötven-ötven százalék, ami különösen érdekes annak fényében, hogy a Magyar Tudományos Akadémia alig "négyszázas" tagságában kevesebb mint egy tucat hölgy lelhető fel.