Iván Kovács László

 

1930-ban Debrecenben született alkalmazotti családban. 1944-ben (a soproni katonai reáliskola növendéke volt) apjával együtt Nyugatra menekült, de a következő évben hazatértek. 1951-ben közgazdasági iskolában érettségizett, ugyanebben az évben jelentkezett a jogi egyetemre, de nem vették föl. Egy évet végzett esti tagozaton a Közgazdaság-tudományi Egyetemen.

Sportolóként - futballozott - különböző adminisztratív munkakörökben és bányászként dolgozott, sportköri előadó is volt. 1951-től a hadseregnél volt polgári alkalmazott, de 1953-ban elbocsátották.

1956. október 23-án részt vett a rádió előtti tüntetésen, tagja volt az egyik küldöttségnek, amelyik bejutott az épületbe. Még aznap puskához jutott a Kálvin téren, és az Üllői úton részt vett a bevonuló szovjet csapatok elleni harcban. Másnap a Nemzeti Múzeumnál katonák lefegyverezték, de rövid fogvatartás után szabadon engedték. Október 25-én csatlakozott a Corvin közi fegyveresekhez, akik már másnap őt tekintették parancsnoknak. Fölvette a kapcsolatot a Práter utcai csoporttal, tárgyalt a pártközpontban és a Honvédelmi Minisztériumban a fegyverletétel feltételeiről. Október 28-án fogadta Nagy Imre, akinek előadta a Corvin köziek követeléseit: biztosítsák az ország függetlenségét; tárgyalások eredményeképpen vonják ki a szovjet csapatokat Magyarország területéről; szüntessék meg az egypártrendszert; hozzanak létre nemzetőrséget a fegyveres felkelők bevonásával. Október végén és november elején több tárgyaláson vett részt, melyen a nemzetőrség megalakításáról, szervezetéről tanácskoztak.

November 1-jén vagy 2-án leváltották parancsnoki tisztségéből, de 3-án beválasztották a nemzetőri ezredek szervezésére létrehozott bizottságba. November 4-én felvette a harcot a szovjet csapatokkal, de még aznap árulónak kiáltották ki a Corvin közben, és letartóztatták. Miközben átkísérték a Kilián laktanya épületébe, sikerült megszöknie. 10-éig otthon bujkált, ekkor fegyverét megtartva szülei alsógödi házába költözött. 1957 februárjában Turul Párt néven illegális párt alapítását kezdeményezte a forradalom eszményeinek megőrzése érdekében. Röpcédulákat készített, tervezte Maléter kiszabadítását, igyekezett felvenni a kapcsolatot Király Bélával.

1957. március 12-én tartóztatták le. Elsőfokon a Pest Megyei Bíróság Major népbírósági tanácsa szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélte 1957. augusztus 22-én. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1957. december 27-én jogerőre emelte. 30-án kivégezték.