Modernizáció, tömegfogyasztás - Gulácsy inkább Itáliába menekült

A századforduló összművészetét a kor "globalizmusának" megvetése jellemezte.

Ma szóba sem kerül, hogy a művészet nem áru, holott száz évvel ezelőtt épp ez ellen tiltakoztak - hangzott el többek között a Mindentudás Klub első februári beszélgetésén az Ernst Múzeumban, ahol Rényi András moderátor, Gerle János építészettörténész, Kiss Éva bútortörténész, Szabadi Judith és Keserű Katalin művészettörténészek vetették össze korunk és a századforduló művészetét.

Szabadi Judith, Keserű Katalin és Kiss Éva

Rényi András Keresű Katalinhoz

Lajta Béla: Támlásszék

Keserű KatalinLechner ÖdönRippl-Rónay Falus ElekRippl-Rónay

Van-e szellemi rokonság a századforduló és a jelenkor között? - kérdezte kitartóan tovább Rényi András.

Én váltig csak ezt érzem. S nem véletlen, amikor azt olvassuk Szabadi Judith könyvében Gulácsyról, hogy elviselhetetlenné vált számára az a piaci szemlélet, amely a művészet terén is meghódította Budapestet a századfordulóra - összegzett Keserű Katalin, megjegyezve: ennek az életérzésnek tudható be, hogy Gulácsy "elmenekült" Itáliába, ahol alkotó periódusának leghosszabb idejét töltötte. - Manapság feltétlenül azt kell mondanom, észre sem vesszük, de szóba sem kerül, hogy a művészet nem áru, holott az avantgárd, majd a neoavantgárd és maga a századelő, tehát a száz évvel ezelőtti művészet épp az ellen tiltakozott, hogy árunak tekintsük.

Úgy tűnik, erre vagyunk "utasítva", pedig ez alapvetően ellentétes a művészet fogalmával, létformájával - nyomatékosított az Ernst Múzeum igazgatója. Azt is hozzátette: érdekes, de éppen ez a századelő munkálta ki azokat az utakat és módokat, amelyekkel a művészet megvehető. Ugyanakkor igaz, művészek kezdeményezték ekkoriban azt is, hogy ők tervezhessék a berendezési tárgyakat, ezzel alapozva meg a dizájn műfaját.

A mai globalizációt és a századforduló művészetét óriási szakadék választja el - vette át a szót Szabadi Judith. A századforduló ugyanis a maga individualizmusával, szubjektivizmusával, utópisztikus, nosztalgikus elképzeléseivel azt szerette volna, hogy a felgyorsult, elidegenítő kapitalista árutermeléssel szemben visszahozza az emberi értékeket. Eközben összművészetre törekedtek: arra, hogy minden műfajban azonos stílusjegyekkel sikerüljön alkotni épületeket, berendezési tárgyakat, szőnyegeket, bútorokat, gobleineket. Mélyebbre ásva éppen azt érzem döntő különbségnek a századelő és a mai kor között, hogy ma nem beszélhetünk ugyanabban az értelemben a szépségről, az esztétizálás törekvéseiről - váltott témát a művészettörténész, hangsúlyozva: míg a szecesszió az életformát is át akarta esztétizálni, ma erről szó sincs. Óriási különbség, hogy a századfordulón felismerték annak veszélyét, hogy az ember elidegenedett közegbe került.

A századelő utópisztikus volt, hiszen például a gyáriparral szemben a kézművességnek adtak elsőbbséget; ez volt a gödöllői iskola célja - mondta Szabadi Judith, aki azt is kifejtette, az ellentmondás abban állt, hogy olyan megfizethetetlen árakkal rukkoltak elő, amely csak a nagypolgárságnak és az arisztokráciának volt megfizethető. A festészetben viszont jól tetten érhető egy alapmotívum és itt is Gulácsyt érdemes felemlegetni. Az "Álomkép" című festménye esszenciális kifejezője annak a belső művészi ambíciónak, amiből kiderül: nem a naturalisztikus ábrázolás érdekli a századforduló alkotóját, hanem az, amit a képzeletével, álmaival, ábrándjaival létre tud hozni. Ez egy sokkal szabadabb, tágasabb világ, ahol minden megtörténhet.

Rényi András és Gerle János

Gerle János

Egy nagyon fontos dologra hívnám fel a figyelmet - vetette közbe Keserű Katalin. Úgy vélte, hogy a XVIII-XIX. századtól egyre fontosabb szerepe van a "biologizmusnak". Ebből bontakozik ki az a világnézet, amit organicizmusnak nevezünk, s aminek szőnyeg alá söpréséért mindent megtett a XX. század.

Lajta Béla: Folyosói lámpa

Kiss Éva

A beszélgetés résztvevői kitértek még a modernizáció kifejezésének értelmezésére, a hippikorszak és a szecesszió párhuzamaira, illetve a korunkban egyre "reménytelenebb" egyén-közösség viszonyrendre. Bár a klubest végén a döntően diákokból verbuválódott publikum tagjai kérdéseket nem tettek fel - mindössze egy iparművész hozzászólása hangzott el, aki a pályatársak "mundérját" védte -, a hallgatóság és az előadók kis csoportokba verődve késő estig folytatták diskurzust.