Miért ne csinálhatnák Budapesten a XXI. századot is?

- teszi fel a kérdést Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, akit a most zajló Országos Tudományos Diákköri Konferencia kapcsán a magyar tudomány helyzetéről kérdeztünk. Az akadémikus optimista a magyar tudomány jövőjével kapcsolatban, mégha látja is a hazai kutatás gondjait. Szerinte ha követjük a finnek példáját, akkor Magyarországnak igenis van jövője.

Szendrő Péterrel, az Országos Tudományos Diákköri Tanács vezetőjével készítettünk interjút, és elmondta, hogy a diákköri tevékenység páratlan a régióban, de még talán a világon is. Mennyire érződik ez a magyar tudományon?
- Érződik. Hadd induljak ki magamból. Noha elég régen jártam egyetemre, de én is csináltam diákkört. Emlékszem, harmadéves voltam az egyetemen, amikor az országos vetélkedőre sor került, ahol nagyon jól szerepeltem. Emiatt a Műegyetemen nagy professzorok jelenlétében kellett előadást tartanom. Ez fantasztikus élmény volt, azóta is megmaradt, és ez nagyon ösztönzőleg hatott későbbi munkámra.
A diákköri tevékenységben azt kell kihasználni, hogy a gyerek alapvetően kíváncsi és tágítani szeretné látókörét. Hogyha példaképeket talál, azokat szívesen követi. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ez a példakép ne egy - úgymond - médiasztár, hanem egy neves tudós lehessen. Ezt persze nem lehet erőszakosan elkövetni, de az esélyt meg kell adni a diáknak, hogy ilyen "ideálokat" válasszon magának. Gondolom, hogy például a Mindentudás Egyeteme kapcsán volt néhány fiatal, aki olyan példaképet választott magának, akit ott hallott. Ide tartozik egyébként, hogy a kereskedelmi tévéknek olyan romboló hatása van e téren, amit nehéz ellensúlyozni. Ismeretes, hogy Bill Clinton amerikai elnöksége alatt kísérletet tett arra, hogy bizonyos műsorokat beszüntessen. Ez nem megoldás. Ezt csak egy lassú és hosszú folyamat után lehet megváltoztatni. Nem tudom, hogy ez mennyire megoldható, az viszont biztos, hogy az értelmiségnek felelőssége, hogy megpróbálja jó irányba terelni a fiatalokat.

Ez régóta próbálja megvalósítani az értelmiség. Nemrég olvastam egy tanulmányt a felvilágosodás korában felmerülő alapkérdésről: mit kell és mit lehet tennie az értelmiségnek, a gondolkodói rétegnek megszerzett ismereteivel, tudásával, az "igazsággal".

Ma már Finnország is agyakat szív el

Ez elég pesszimistán hangzik a mostani viszonyokat ismerve...
- Nem, én egyáltalán nem vagyok pesszimista. Ezek a hibák korrigálhatók. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. Ez alapvetően politikai kérdés. Úgy tűnik, hogy a napi választási, népszerűségi érdekek más prioritásokat hoznak előre, ám én ennek ellenére optimista vagyok. Szokás mondani, hogy a XX. századot Budapesten csinálták. Miért ne lehetne így ez a XXI. században is? Teller Edével beszélgettünk egyszer arról, mi az oka, hogy olyan sok a kimagaslóan tehetséges magyar kutató, és két szempontban egyeztünk meg: az egyik, hogy a szülők ebben a térségben hozzászoktak ahhoz, hogy pillanatok alatt mindent elveszíthetnek, így csak az marad meg, ami a fejekben van. Emiatt gyermekeik oktatására jobban odafigyelnek. A másik pedig a nyelv. Én rengeteg nemzetközi kutatócsoportban dolgoztam, és mindig azt éreztem, hogy nekem valahogy másként "járnak a kerekeim", és ez valószínűleg a magyar nyelv miatt van, ami nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon logikus is. Ez csak egy kis kitérő volt, amivel csak arra utaltam, hogy Magyarország igenis képes lesz kijavítani a hibákat.