Genetikai módosítás, vagy nemesítés?

A köztermesztésben már az 1880-as évektől zajlik a növények genetikai módosítása. Magyarországon született az első génkezelt lucerna

Parázs hangulatú, de kizárólag tudományos érvekre építő vitát hallgathatott végig az utolsó márciusi Mindentudás Klub publikuma a KOGART galériában. A génmanipulációról - amit a pulpituson ülők közül többen kifejezésként is kifogásoltak - Dudits Dénes, Venetianer Pál, Balázs Ervin akadémikusok és Bedő Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Martonvásári Kutatóintézetének igazgatója cserélt eszmét. Kiderült: Magyarország már a '80-as években a géntechnológiák éllovasa volt, s ma sincs oka szégyenkezésre, ugyanakkor sokkal jobban kell figyelni a kérdéskört övező társadalmi aggodalmakra.

Dudits Dénes, Venetianer Pál és Balázs Ervin

Előzetesen is sok egyeztetést folytattunk arról, hogyan dogozzuk fel ezt a témakört, hiszen a probléma felvetésekor látszott: sok olyan ága-boga van, amelyet mindenféleképpen érdemes alaposabban körüljárni - kezdte rövid felvezetővel a klubestet a Mindentudás Egyeteme tudományos igazgatója. Fábri György kitért arra, hogy tavaly az MTA elvégzett egy felmérést arról, hogy mely kérdések érdeklik a magyar társadalmat, és mennyire. Ebből kiderült, hogy a géntechnológia használata iránt óriási az érdeklődés, a felnőtt lakosság véleményéből pedig egyértelműen az olvasható ki, hogy a megkérdezettek csaknem fele a kutatóktól várja a hiteles információkat.

Dudits Dénes és Venetianer Pál

Fábri György.
Dudits DénesDudits professzor

Tanár úr, ez már irányított? - vetette közbe Fábri György.
Ez sokkal inkább irányított, miután precízebben lehet prognosztizálni a gének sajátosságait, hiszen vannak programok, amelyek a DNS szekvencia alapján megmondják a fehérje háromdimenziós szerkezetét, sőt, ha rákérdezünk, azt is megtudhatjuk, hogy annak a fehérjének melyik része allergén. Így mindez már valóban tervezés - reagált Dudits Dénes.

Túl keveset tudunk arról, hogy a géntechnológiának milyenek a hatásai - vette át a szót Venetianer Pál, az MTA rendes tagja, a Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének kutatóprofesszora. - Természetesen a tudomány mindig többet akar tudni, de Dudits professzor említette a gammasugárzásos nemesítést. Nos, ma nagyságrendekkel többet tudunk a génmanipuláció hatásairól, mint amit alkalmazásának kezdetekor tudtunk a besugárzás hatásáról. Néhány héttel ezelőtt a napi sajtóban olvastam egy interjút az unió egy tisztségviselőjével, aki korrekt módon beszámolt arról, hogy az EU hivatalos vizsgálatai szerint nem találtak bizonyítékot arra, hogy a gén-módosított kukorica bármivel veszélyesebb volna, mint a természetes. Az újságíró azt mondta, "jó, ezt én elhiszem, de abszolút biztosan kizárhatja azt, hogy ez veszélyes?" Nos kérem, abszolút biztosan soha, semmit, sehol nem lehet kizárni. Tehát ha valaki azt várja, hogy a tudomány valaha is abszolút kizár majd valamilyen veszélyt, egyszerűen téved. Soha senki nem fogja bebizonyítani, hogy a járdán való gyalogközlekedés, vagy a vízivás, vagy mondjuk a nemi közösülés abszolút veszélytelen - zárta gondolamenetét Venetianer Pál.