A nemesítés önmagában is érdekes tudománytörténeti kérdés, hiszen amikor a vad fajokat keresztezik, és a termesztésbe viszik, számos olyan - az emberiség, vagy a mezőgazdaság számára előnytelen - tulajdonságot is megkapunk, amely a későbbiekben problémát okozhat - mondta Balázs Ervin, az MTA Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetének professzora. Jó példa erre a gyapot, amelynek vad őse barna volt. Az ipar kitalálta, hogy fehér gyapotra van szükség, tehát addig nemesítették, amíg fehér nem lett. Igen ám, de ezzel számos nagyon kedvező tulajdonságát elveszítette, többek között a kórokozóknak, és kártevőknek való ellenállását is. Tehát a nemesítő magának produkált egy komoly problémát, mert amikor elkezdte ezt a fehér gyapotot termeszteni, akkor meg kellett mentse a kártevőktől és a kórokozóktól. Ezt később vegyszeres védekezéssel próbálta megoldani - zárta a példázatot Balázs Ervin.
Bedő Zoltán |
Éppen ezt a gondolatsort követve nagyon boldog lennék, ha a közvélemény és a sajtó a géntechnológiával nemesített növényekről beszélne - vágott közbe Venetianer Pál, majd azt fejtegette: lehetne a szabályozásba egy olyan rendszert beépíteni, hogy csak azokkal a növényi termékékkel foglalkozzon a bürokratikus engedélyező hatóság, amelyekbe mondjuk bakteriális, virális génszekvenciákat építettek. Azokat az ügyeket pedig hagyja békén, amelyek során fajon belül történik beavatkozás - mondjuk egy búzagén egy másik búzába kerül.
A szabályozás hogyan különböztetheti ezt meg? - kérdezett közbe Fábri György.
Nem különböztetik meg, hogy honnan származik a gén. A különbség Amerika, illetve Európa között van. Ugyanis az Egyesült Államokban és Kanadában nem a folyamatot szabályozzák, hanem a terméket. Egy új növény esetében nem érdekes, hogy milyen módon állították elő, azt mindenképpen újdonságként kezelik. Európában az az álláspont, hogy magát a folyamatot szabályozzák, tehát amit biotechnológiai úton állítottak elő, az eleve szabályozás alá kerül - fogalmazott Balázs Ervin.
Befolyásolja-e a fejlesztési munkát ez a szabályozási különbség, ez a filozófia? - fordult Fábri György a martonvásári kutatóintézet vezetőjéhez.
Mint államilag finanszírozott kutatóintézetnek, kettős célunk van. Az egyik az, hogy megvizsgáljuk, károsak-e a környezetre a genetikailag módosított növények, illetve a végbement változások hogyan befolyásolják a fogyaszthatóságot, a termék minőségét - mondta Bedő Zoltán. Hozzátette, mi elsősorban olyan transzgenikus búzákat vizsgáltunk eddig, amelyekbe búzagéneket, pontosabban fehérjegéneket transzformáltak. Közösen végzünk kísérleteket ausztrál és angol kutatókkal, amelyekkel a termék minőségét szeretnénk javítani. Azt hiszem, ez a leginkább társadalombarát megoldás - szögezte le a martonvásári központ igazgatója.
Hogy tapasztalják: Magyarországon ez a kutatás hol tart a nemzetközi eredményekhez képest? - firtatta tovább a moderátor.
Nagyon sok területen versenyképesek vagyunk, viszont arra szükség lenne, hogy jobban koncentráljuk az energiákat, nagyobb összegeket költsünk az ilyen típusú kutatásokra, mivel ez éppolyan csúcstechnológia, mint az informatika - összegzett Bedő Zoltán.
Hadd tegyem hozzá, hogy az első transzgenikus növényről - egy dohányfajtáról - szóló közleményt 1984-ben hozták nyilvánosságra. 1986-ban, Magyarországon a Biológiai Központ közölte elsőnek a világon a lucernába történő génbeépítésről szóló hírt - fűzte az elhangzottakhoz Dudits Dénes.