A diákkörök növekvő szerepe

A tömegoktatás megjelenése és a gyakorlati oktatás háttérbe szorulása óhatatlanul a diákkörök szerepét növeli - véli Freund Tamás akadémikus agykutató, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója, akit a nemrég lezajlott Országos Tudományos Diákköri Konferenciák kapcsán kérdeztünk.

Ön legutóbb 2003-ban Honoris Causa Pro Scientia Aranyéremben részesült a diákköri tevékenységért végzett munkája elismeréseként. Mit jelent Önnek ez a díj?

Freund Tamás 2004 óta az MTA rendes tagja, 1982 és 1988 között az Oxford University-n ösztöndíjas, majd tudományos munkatárs és főmunkatárs. 1990-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének főmunkatársa, 2002-től az intézet igazgatója.

Somogyi Péter Szentágothai János

Még mit nyújthat a korán elkezdett munka, milyen pluszt adhat a többi diákkal szemben?
- Ezek a fiatalok a diákkörös évek alatt kitanulják a szakma csínját-bínját. Megtanulnak gondolkodni, elkezdik olvasni a szakirodalmat, és elkezdik megismerni a szakmát, tehát elkezdenek "látni" a pályán. Jobb esetben már nemzetközi folyóiratokban is megjelenik egy-két cikkük, mire PhD-zni jelentkeznek, ami nyilvánvalóan óriási előnyt jelent a többiekkel szemben a felvételkor. Arról nem is beszélve, hogy amikor ténylegesen elkezdik a PhD kutatómunkát, a témavezetőknek már nem kell nekik megtanítaniuk azokat a metodikákat, melyek elsajátítása önmagában egy-két év. Ha a három év fele a módszertan tanulásával megy el, a diáknak nem marad ideje a felfedező kutatásra, és a PhD-hez szükséges két-három cikk megírására. Emiatt az olyan komplex metodikai technikákat igényelő tudományágaknál, mint az agykutatás, senki sem vesz fel PhD-re olyasvalakit, aki még nem szerzett kutatási módszertani tapasztalatokat diákkörösi tevékenysége révén. Hiába színötös valakinek diplomája az egyetemen: ha nincs gyakorlata, a kutatóintézetek nem fogják tárt karokkal várni.

Szavaiból az derül ki, hogy a mostani diákkörös feladata sokkal nehezebb, mint mondjuk az Ön korában. Mintha kétszeres hátrányt kellene ledolgoznia.
- Valóban. A diákköri munka jelentősége nagyon megnőtt a tömegoktatás miatt és azért, mert az egyetemekről forráshiány és oktatói hiány miatt kezd kiszorulni a gyakorlati oktatás és kutatás. A diákköri tevékenység így nem más, mint főleg gyakorlati kutatómunka, mely párosul az egyetemi elméleti képzéssel, a folyóirat cikkek rendszeres olvasásával és megbeszélésével. Azt, hogy mennyi időt töltsön el valaki TDK-sként, az adott szakterület szabja meg. Nálunk, az agykutatásban jelentős időt kell a hallgatóknak a laboratóriumban tölteniük. Itt az nem működik, ha valaki bejön hetente egyszer, körbenéz, mi van a laborban, csinál néhány metszetet, megnézi őket a mikroszkóp alatt és utána hazamegy. Egy-egy kísérleti fázis végigvitele egy-két hetes, folyamatos munkát igényel. Ez - a hétvégéket is beleértve - napi rendszerességű tevékenységet jelent. A mi pályánkon alapvetően rendszerességre és a folyamatosságra van szükség. A TDK-snak - amellett, hogy érdeklődő és motivált, szorgalmasnak, "hajtósnak", kitartónak és megbízhatónak kell lennie. Rettentően zavaró például, ha egy diákkörös legfoglal magának egy-egy napra egy drága munkaállomást, majd nem jön el a kijelölt időpontban. Egy-egy ilyen műszer használatára általában nagy a sorbanállás, be kell tartani a játékszabályokat.