A diákkörök növekvő szerepe

A tömegoktatás megjelenése és a gyakorlati oktatás háttérbe szorulása óhatatlanul a diákkörök szerepét növeli - véli Freund Tamás akadémikus agykutató, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója, akit a nemrég lezajlott Országos Tudományos Diákköri Konferenciák kapcsán kérdeztünk.

És mi a helyzet a témaválasztással? Sok kutatás előtt álló diákban felmerül a kérdés: érdemes-e már a kutatási terület kiválasztásánál olyan témát választani, amiről tudható, hogy jól "hasznosítható", jól "eladható", nehogy kutatásunk l'art pour l'art tevékenységgé váljék?

- Az az igazság, hogy az Európai Unióban, de már Magyarországon is egyre jobban előtérbe kerül az a tudománypolitika, mellyel azt a tudományt próbálják támogatni, amely - gazdasági vagy társadalmi hasznosulás formájában - minél rövidebb időn belül megtérül. Ez viszont egyértelműen megöli az alapkutatást, hiszen csakis az alkalmazott kutatást helyezi előtérbe. Azt azonban nem veszik észre a nagypolitikában, hogy nyugaton minden alkalmazott kutatást végző új vállalkozás - úgynevezett spin-off cég - egy-egy alapkutatási eredményre épül. Alkalmazott kutatásból nem születnek olyan alapvetően új ötletek, technikák, új megközelítési módok, vagy új mechanizmusok (ha például a biotechnológiákra gondolunk), amire céget lehet alapítani. Ezeket mind az alapkutatás termeli ki, ezekre alapozva lehet spin-off cégeket létrehozni, amint a frissen felfedezett újdonság gyakorlati felhasználása nyilvánvalóvá válik. Nyilvánvaló, hogy kellenek a gazdasági szempontból közvetlen hasznot termelő kutatások, de nem olyan áron, hogy megöljük az alapkutatást. Nem szabad abban sem hinni, hogy az alapkutatásokat majd Nyugaton elvégzik helyettünk, mert eszük ágában sincs hagyni, hogy az ott keletkezett alapkutatási eredményeket, amelyeket át lehet vinni az alkalmazási szférába, mások fejlesszék tovább, például Magyarországon. Inkább nem publikálnak róla egy ideig, és ott helyben alapítanak céget az alkalmazott kutatások elvégzésére. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha Magyarországon az egyetemeken nem végeznek kutatást, akkor a színvonal előbb-utóbb főiskolai szintre degradálódik. Az oktatók nem fogják a legfrissebb eredményeket oktatni, hiszen nem lesz közvetlen érdekük, hogy a szakirodalmat napra készen kövessék. Véleményem szerint a kutató egyetemek koncepcióját vissza kell hozni, az kutató oktatók számát pedig lényegesen emelni kell.

Az egyetemen túl kevés gyakorlati oktatás van

Gondolom, idén is követte az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) eseményeit, hiszen ha jól értem, akkor idén is volt diákköröse. Az elhangzottak fényében milyen benyomásai vannak az idei OTDK-ról?

- Természetesen idén is volt résztvevő diák a kutatócsoportomból. A biológiai OTDK-val maximálisan meg voltunk elégedve. És nem csak azért, mert diákjaink egy első, két második és egy harmadik díjat is elhoztak a versenyről, hanem mert valóban professzionális volt a szervezés. A rendező intézményben objektíven álltak az elkészült dolgozatokhoz, jelentős időt és energiát fektettek a bírálatok elkészítésébe, a prezentációkhoz szakmailag kompetens kritikákat, kérdéseket fűztek. Az orvosi OTDK-val kapcsolatban merültek fel kritikák, de ezt most nem részletezném.

Ön évekig kutatott Oxfordban. Mennyire tartja szükséges egy magyar kutatónak külföldi kutatóintézetekben gyakorlatot szereznie?
- A külföldi tapasztalatszerzést rendkívül fontosnak tartom, ez nálunk szinte kötelező. Addig, amíg az ember nem húz le egy-két évet egy külföldi laborban, addig módszereiben, kérdésfeltevéseiben, látásmódjában beszűkült marad. A nyelvet - az angolt - sem fogja megfelelő szinten beszélni. Nem fogja tudni biztonsággal elhelyezni magát a világban a tudományos értékmérés skáláján. Tudni kell, hogy egy magyar kutatónak nem "egész Magyarországon" kell világhírűnek lenni, hanem a világon. Éppen ezért a világ palettáján kell tudnunk elhelyezni magunkat, kutatócsoportunkat, kutatóintézetünket és az egész hazai szakterületünket. Ezt nehéz anélkül megtenni, hogy az ember ne töltene el éveket egy jól menő külföldi laboratóriumban. Jobb esetben a külföldi tanulmányok alatt olyan módszereket tanulhat meg az ember, melyeket sehol Magyországon nem sajátíthatott volna el. Olyan személyes kapcsolatokat építhet ki, melyek rendkívül fontosak lehetenek későbbi karrierje során, jelentősebb közös nemzetközi pályázatok elnyerése, kollaborációs kutatások végzése szempontjából. És még egy sor előnye van. Ezért szükséges, hogy minden kutatónak adassék meg a lehetőség, hogy külföldi gyakorlatot szerezzen akár PhD hallgatóként, akár fiatal kutatóként a PhD megszerzése után. Az viszont már a mi feladatunk, hogy vonzóvá tegyük a hazai tudományos karriert, hogy lehetővé tegyük a hazatérést az ifjú kutatók számára. Ez viszont nem megy a kormányzat segítsége nélkül. A hazaérkező kutatónak fizetését pár évig lehet fedezni a külföldi pályázati pénzekből, de egy idő után ezek a kutatók is szeretnének saját lábukra állni, saját kutatócsoportot vezetni. Erre azonban ma még kevés a lehetőség, jelentős állami segítség nélkül nem lehet előrelépni. Főleg az egyetemeken lenne óriási szükség a létszámfejlesztésre, elsősorban külföldön tapasztalatokat szerzett, nemzetközileg is pályázóképes kutató oktatókra.