Szembenézni a veszélyekkel

 

Günter Grass verseiből olvas fel

Droste: Szeretném megkérni Günther Grass-t, hogy olvasson fel verseiből.

Grass: Hölgyeim és uraim! Az első kötetem egy verseskötet volt, "A széltyúkok előnyei", (Die Vorzüge der Windhühner), amelyet saját grafikáimmal illusztráltam. A prózaírás csak ezután következett. Bár hosszú éveken át epikával foglalkoztam, folyamatasan írtam verseket is, mert úgy gondolom, hogy a líra az a műfaj, ami hűen tükrözi és határozza meg a szerző új, átalakult szemléletmódját, ha az egy hosszabb munkafázis során szükségképp és remélhetőleg megváltozott. Megpróbálok rövid áttekintést nyújtani költészetemről a kezdetektől - az ötvenes évektől - a legutóbb született verseimig. Legyen az első a Gyermekdal.

A "Kikérdezve" (Ausgefragt) című verseskötetben, amely a hatvanas években született, található néhány olyan realisztikus szöveg, amelyek ennek ellenére a költészetben jutottak kifejezésre, mint pl. a "Korábban" (Eher) című vers.

A hatvanas években egy hosszabb életrajzi verset is írtam "Kleckerbruck" címmel:

A hetvenes években nem jelentettem meg verseskötetet, hanem prózai műveimbe, - mint pl. a "Butt"-ba - fogalmaztam verseket az egyes fejezetek vagy bekezdések közé, azok lezárása vagy az elkövetkező történések bevezetése céljából.

Ilyen pl. "Az egészséges Amada Wojke panasza és imája" (Klage und Gebet der gesunden Amada Wojke) című ballada.

A 90-es években egy akvarelles könyvet festettem és az akvarellekbe rövid négy, öt és hét soros verseket írtam ecsettel, úgynevezett "akvaményeket", "vizes verseket" ("Aquadichte"), melyek közül most szeretnék néhányat felolvasni:

Derűs reggel (Heiterer Morgen)
Alsó és felső fogsoromat a pohárból kivéve számba helyezem, helyére szívom, majd belemosolygok a tükörbe és elkezdem a napot.

Mióta nincs fal
Berlin bosszúból egyre nagyobbra nő
a nyár börtönében a város arról álmodik,
hogy újra el legyen választva.

"Öreg olivettim
a tanú, hogy milyen szorgalmasan hazudok,
s változatról változatra
egy elütéssel közelebb vagyok
a valósághoz."

A posta hamarosan nem lesz már sárga,
a tűzoltóság most még pirosban siet bevetésről-bevetésre,
a jövőben azonban minden színt privatizlni kell,
még az ég kékjét is,
és a piaci helyzethez kell igazítani.

A kő, amit hajigálok nem az én tulajdonomat képezi. A Sziszifosz cégtől vettem kölcsön egy időre, bérleti díj ellenében. A kövek különböző súlyban és formátumban állnak rendelkezésre. Újabban lehetőség van összecsukható kövek kölcsönzésére, igen kedvező áron, amelyeket, a megrendelő igénye szerint, akár fel is fújnak.

"Óvatosságból
kellene tartani
a házban egy talicskát.
Egyszer csak eljön látogatóba
egy ősrégi ellenség,
holtan csuklik össze,
és mit csinálunk vele?"

Végül egy vers a rövidebbek közül:

Útravaló

Egy zsák dióval temessenek el
és vadonatúj fogakkal.
Ha nyughelyem beszakad
majd azt hiszik:
Ő az
még mindig ő.

Megjegyzés:
(Günter Grass felolvasta még a következő két verset: Tango noktorno

"Három utolsó kívánság" - Zuletzt drei Wünsche)

Droste: Mivel még maradt egy kis időnk, szeretnék feltenni Önnek egy kérdést:
A "Macska és egér"-t és a "Ráklépésben"-t egyszerre olvastam el és a saját értelmezésem alapján egyszerre igen erős párhuzamot és nagy különbséget fedeztem fel a két mű között. Meglátásom szerint a "Macska és egér" nagyon közvetlen, úgymond teljesen szívből íródott mű, míg a "Ráklépésben" sokkal közvetettebb, távolságtartóbb. A kérdésem az, hogy változott -e hosszú pályafutása során írói inspirációja vagy esetleg még mindig ugyanazt érzi írás közben, mint korábban?

Grass: Természetesen változott. A "Macska és egér" abból az anyagkomplexumból jött létre, amely később a Danzigi Trilógia (Danziger Triologie) címet kapta. A "Macska és egér" megírása előtt először hibás elbeszélői koncepció arra kényszerített, hogy kitérőt tegyek. Ekkor született meg az a regény, amely később a "Kutyaévek" (Hundejahre) címet kapta. A "Ráklépésben" esetében az anyag már hosszú ideje rendelkezésemre állt, de évek hosszú sora telt el, amíg a "Macska és egér" és a "Kutyaévek" detektív főszereplőjét, Pokriefke-t konfrontáltam ezzel az anyaghalmazzal. Ebből egy novella született és mindkét művet egy év, azaz számomra viszonylag rövid idő alatt papírra vetettem, ami ugyancsak a két mű közös vonásai közé sorolandó, de a főszereplők tekintetében teljesen más a konstellációról, beszélhetünk, egy nagy ugrásról, hisz Pokriefke a "Macska és egér"-ben 15-16 éves, míg nálam 70 éves túlélőként jelenik meg, ami teljesen más légkörrel párosul. A "Macska és egér" egy szűk diákkörre korlátozódik, a történet egy elővárosban játszódik, míg a "Ráklépésben" sokkal messzebbről kezdi az elbeszélést - akárcsak az "August-ban" - a náci tiszt David Frank, aki teljesen más múltra tekint vissza, mint gyilkosa, majd Marinesku a tengeralattjáró kapitány Odesszá-ból és a detektív Pokrifke. Ez egy sokkal tágbb környezet, amellyel a "Macska és egér"-ben nem találkozunk, és a mesélő ennek megfelelően kezeli őket. Ami közös, hogy mindkettőjüket a bűntudat és egyfajta bepótolási vágy készteti írásra.

Droste: És mindkettőjükre a közvetlenség jellemző. Mint apát, engem is érzékenyen érintett, mikor az apa az írás során észrevette, hogy a fia az interneten a szélsőjobbhoz tartozik.
A "Macska és egér"-ben nagyon személyes hangot üt meg, míg a "Ráklépésben" esetében az volt az érzésem, hogy a szereplő egy saját világot épít ki magának. A kérdésem az lenne, hogy kevesebb közvetlen önéletrajzi elemet vonultat-e fel ebben a műben.

Grass: Természetesen. Teljesen más folyamatról van szó és ahogy már említettem, teljesen más anyagból indultam ki.

Droste: Kertész Imrével összehasonlítva felfedeztem Önök között egy lényeges különbséget. Míg Kertész úgy nyilatkozott, hogy inkább távolodni igyekszik a politikától, hogy megtalálja az íráshoz szükséges belső szabadságot és szuverenitást, addig Ön nem fél a valóságtól, beleavatkozik a politikába. Önnek mindig problémamentes dolog volt az írás szuverenitásának megőrzése? A költészetről elmondhatjuk, hogy természetvédelmi terület, mert itt nagyobb a távolságtartás és megvan a saját önállósága, de a próza ilyen szempontból sokkal veszélyesebb.

Grass: De többet is bír ki. A politikai nyelv használata természetesen tartogat veszélyeket az író számára, de ezek a veszélyek elkerülhetők. Az írónak néha olyan politikai kifejezéseket kell használnia, amelynek semmi köze az irodalmi nyelvhez - mondjuk olyanok, mint a "felzárkóztatási törvény" - amelyek valóságos nyelvi szörnyetegek, de politikai realitást tükröznek és használatuk ezért elkerülhetetlen. Ez persze kockázatos, de rugalmasságra ösztönzi az írót, amely csak előny számára. Pályám kezdete óta tisztában vagyok vele, hogy az írói hivatás veszélyekkel terhes - és ezeket nem elkerülni kell, hanem szembenézni velük. Vagy választhatunk más hivatást. Számos lehetősünk van kevésbé veszélyes hivatás választására. Én ennél maradtam.