Magyar honfoglalók a Naprendszerben

Több esemény is foglalkozott és foglalkozik a Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatban az űrkutatás és a magyarok szerepével. A november 9-i Az élet lehetősége a Marson című konferenciát követően november 29-én Magyarok a Naprendszerben címmel tudományos előadást tartanak. Az utóbbi esemény apropója egy most megjelent könyv, ami magyar csillagászok, felfedezők tudományos pályafutását veszi nagyító alá. Mindemellett viszonylag keveset hallani azokról a most is folyó űrexpedíciókról, amelyekben tevékenyen részt vettek, s vesznek magyar kutatók. Pedig a magyar űrkutatás nagyon is létező fogalom. A magyar tudományos kutatások egyik különösen sikeres ága.

Kint az űrben

Az űrhajózás világa sajnos a magyarországi gazdasági potenciálnál jóval többet követel. A magyar űrkutatók személyes részvétele egy jól ismert dátumhoz, 1980. május 26-ához köthető. Az Interkozmosz program - a akkori szocialista országok Szovjetunió által vezetett programja - keretében Farkas Bertalan űrutazása nyolc napig; egészen pontosan 188 óra 47 percig tartott. Ő és parancsnoka, Valerij Kubászov a Szojuz-36 űrhajóval hagyta el a Földet. Az idő legnagyobb részét a Szaljut-6 űrállomáson töltötték. Farkas Bertalan többek között űrfelvételeket készített Magyarországról, amiket aztán a vízügyi és környezetvédelmi szakemberek használtak fel elszennyeződött felszíni vizeink megmentése érdekében. Kipróbálta a magyar űrkutatók által kifejlesztett legújabb műszereket, köztük a Balaton nevű fáradtságmérőt és a világhírű Pillét.

A Pille

Ötéves fejlesztőmunka eredményeképpen született meg a KFKI-ban ez a kis sorozatban gyártott, kiforrott, ma is használt laboratóriumi termolumineszcens dózismérő és kiértékelő műszer. Elsőként Farkas Bertalan mért vele, később, 1983-ban feljuttatták egy újabb, érzékenyebb változatát a Szaljut-7-re. Ezt 1986-ban átvitték a Mir Űrállomásra, ahol 1987-ben ezzel mértek először dózisterhelést űrséta során. 1984 októberében a NASA-val kötött együttműködési egyezmény alapján Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő felvitt egy módosított, akkus Pillét a Challenger űrrepülőgéppel. 1994-re megszületett az új generációs, mikroprocesszoros Pille. Egy újabb űrváltozat (Pille '97) 2001 márciusában jutott fel az egyik űrrepülőgéppel az ISS Nemzetközi Űrállomás amerikai moduljára.

Farkas Bertalan a magyar fejlesztésű Pille '79 sugárdózis-kiolvasó készülékkel a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén - forrás: mek.oszk.hu

És hogy miért a Pille a magyar űrkutatás egyik büszkesége?
Leginkább azért, mert mindmáig az egyetlen sugárzásmérő, amelyet a világűrben lehet használni! Más dózismérőkkel csak az űrhajósok visszatérése után, földi laboratóriumban értékelhetik ki, mekkora sugárzás érte az asztronautákat. Földi használatra fejlesztettek már több ehhez hasonló hordozható, katonai eszközt, de ezek érzékenysége kicsi, nem alkalmazhatóak űrbéli körülmények között.

NASA-elismerés

Egy évvel ezelőtt, 2004 novemberében, a NASA amerikai űrügynökség elismerő oklevéllel, Group Achievement Award díjjal tüntette ki az Európai Űrügynökség (ESA) Cluster programjának vezető kutatóit, köztük a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) négy munkatársát, a földkörüli térség kutatásához való sikeres hozzájárulásukért.
Erdős Géza, Kecskeméty Károly, Szegő Károly (a Mindentudás Egyeteme korábbi előadója) és Tátrallyay Mariella két kísérletben, a mágneses tér, valamint a közepes energiájú ionok, és elektronok mérésében vesz részt. A Cluster műholdak adatait a világ különböző pontjain elhelyezkedő adatközpontok kezelik, tárolják, készítik elő feldolgozásra. A nyolc adatközpont egyike a KFKI (RMKI)-ban működik.

ESA-elismerés

Néhány héttel ezelőtt az Ulysses-program 15 éves évfordulója alkalmából ezúttal az ESA ismerte el oklevéllel Erdős Géza és Király Péter eredményes munkáját. Király Péter is a KFKI (RMKI) munkatársa.
Az Amerikai Egyesült Államok űrügynöksége (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) 1990. október 6-án indította az Ulysses űrszondát a Napot körülölelő térség, a helioszféra vizsgálatára. A magyar kutatók a londoni Imperial College of Science, Technology and Medicine egyetemmel együttműködésben a mágneses tér mérések kiértékelésében és értelmezésében vettek részt, tanulmányozták a helioszférikus mágneses tér globális szerkezetét. A hosszú időn át gyűjtött adatok feldolgozásával képet kaptak a megfigyelt változások és a Nap 11 éves ciklusa közti összefüggésekről.