Egy csésze tudomány

Magyarországon első ízben jelentkezett a világszerte nagy sikerrel futó Science Café sorozat. Beszámolónkat itt olvashatják.

Kultúra és természet viszonyrendszerében is új fejezetet nyit napjainkban a génterápia. A két fogalom határai feloldódnak, a tiszta kategóriák eltűnnek: Dolly, a klónozott bárány vajon meddig a természet, s honnan az emberi elme szüleménye? A klónozás, a genetikailag módosított szervezetű növények és állatok egy új természetrajzot alapozhatnak meg, miközben az emberiség hajlamos elfeledkezni a dolog súlyos etikai következményeiről. Egyebek mellett ezek tisztázásában is szerepe lehet a zöldpolitikának, a zöldek erősödő mozgalmainak. Kate Soper szerint a hangsúlyt kevésbé a politikára, sokkal inkább a természeti környezettel való szoros együttműködésre kell helyezni.

Ennek jegyében lenne szükség arra, hogy a fogyasztást, a fogyasztói társadalmat a fenntarthatóság kritériumainak megfeleltessük. A kérdés magyarán a következő: hogyan tudunk gazdag, összetett, egyéni életet élni úgy, hogy eközben viselkedésünk megfelel a társadalmi igazságosság követelményeinek, s emellett a környezetünk károsodásától sem kell tartani? Az előadó szerint a javak és források egyenlő elosztása, a gazdagok és szegények közötti szakadék mihamarabbi áthidalása megoldást jelenthet ezekre az alapvető problémákra. Az előadás címében emlegetett "post-consumerism" nehezen fordítható angol szókapcsolat, a fogyasztói társadalom kijózanodása utáni állapotra utal. Olyan anti-esztétika vagy gondolati rendszer, amely a vissza a természethez rousseau-i utópiája helyett inkább egy korábban nem létezett politikai képződményt hoz létre. A "post-consumerism" azt kellene hogy tudatosítsa bennünk, hogy a fogyasztói kultúra világunknak nem az egyetlen lehetséges és végső útja.

Tudományos alapon is igazolható mindaz, hogy a pénz nem boldogít: a New Economics Foundation intézet kutatást végzett Happy Planet Index címmel. Ebből világosan kiderült, hogy az anyagi javak birtoklása nem feltétlenül teszi elégedetté és kiegyensúlyozottá tulajdonosát. A Juliet Soher 1991-es, The Overworked American című könyvéből kiragadott idézet bár jól hangzik, kontextus és megfelelő háttéradatok híján mégis kissé demagógízűnek tűnt. Soher arról beszél ebben a részletben, hogy az 1948-1990 közötti időszakban az amerikaiak ugyanannyi munkaidő alatt immár kétszer annyit termelnek, mint korábban. Ergo be lehetne vezetni a négyórás munkanapot, illetve az amerikai polgárok az év hat hónapját nyugodtan tölthetnék szabadságon is. Ám a túlhajszolt életvitel az emberek hétköznapjaira is kihat a párkapcsolatoktól kezdve a családi, rokoni viszonyokig mindenhol.

Hogy milyen lesz az emberiség (közel)jövője, az rajtunk is áll. Kate Soper szerint egyénileg és közösen egyaránt szükséges a határozott fellépés annak érdekében, hogy a fogyasztói társadalom működési mechanizmusát közelebb hozzuk a természet és ezáltal a saját érdekeinkhez is.