Könnygázba veszett sarlós-kalapácsok: 800 szervezet harca a 8 óriás ellen

A genovai antiglobalizációs tüntetéssorozat az elképesztő ellentmondások óráit hozta. Vér és meghatottság könnyei csorogtak Genovában, békés gyerekek és felfegyverzett tüntetők, szervezési bravúrok és hihetetlen káosz egyaránt meghatározták az elmúlt évtized legnagyobb szélsőbaldali megmozdulását. Miközben a nyolc gazdasági világhatalom vezetői a csodálatos riviérai kikötőben luxuskörülmények között tárgyaltak, néhány méterrel arrébb víz nélkül, százezrek lelkesedtek és rettegtek a tűző napon. Az [origo] tudósítója szombaton, a tüntetéssorozat csúcspontján járt a kettéosztott városban.

A rendőrök a békés tüntetők között keresték
a radikálisokat

A szombati felvonulás

A szombati fő program egy hónapokkal ezelőtt megtervezett, engedélyezett felvonulás volt, a város délkeleti felében széles sugárutakon fel északra, egy nagyobb térre. Az útvonal precízen elkerülte a város délnyugati részét, a tiltott Vörös Zónát, ahová a csúcstalálkozó alatt senki sem léphetett be. A rendőrök azonban blokádot vontak a kijelölt sugárút köré: a Vörös Zónától függetlenül lezárták a kivezető utcák nagy részét. Ezek a kordonok igazi barikádok voltak a felvonulási útvonal mentén. Bizonyos utcasarkokat páncélozott autók és hatalmas acél- és plexipajzsok zártak el faltól falig. A kordonok előtt és mögött több sorban állig felfegyverzett rohamrendőrök álltak, sisakban és gázálarcban. A nap erősen tűzött, a 35 fokos hőség egyformán megviselte a barikád mindkét oldalán állókat.

A pénteken megölt tüntető halálát a gyilkos fegyver felvillanásától a vérben fekvő test megmerevedéséig tucatnyi képkockából közvetlen közelről fényképezte le a Reuters egy tudósítója. A képsorozatot a tüntetés előtt ezerszám osztogatta az Olasz Kommunista Párt az érkezőknek. Ez a felütés előrevetítette, hogy nem lesz olyan laza majális a felvonulás, mint ahogy kora délután elkezdődött.

Szombaton az Italia Corso és a Via Felicie Cavallotti utcák kereszteződésénél volt a hivatalos találkozási pont. Sok tízezer ember már előző napokban a városban volt, ők közösségi szállásokon, parkokban, stadionokban, iskolákban húzták meg magukat éjszakára, embertelen körülmények között, hatalmas koszban, kevés vízzel és még kevesebb élelemmel ellátva. A tüntetőket nem kényeztették el infrastruktúrával, az egész menet alatt összesen 35-40 mobil műanyag WC-bodega állt a kétszázezer ember rendelkezésére. A városban lévők mellé folyamatosan csatlakoztak a csak szombatra érkezők. Különvonatok tucatjai és buszkaravánok hozták őket Itália minden részéből, Franciaországból, Spanyolországból, Görögországból, Hollandiából és Németországból. Ekkor már csak szervezett csoportokkal, előzetes engedéllyel lehetett bejutni a városba. Az egyénileg tüntetők vagy bejutottak közéjük, vagy kívül rekedtek Genován. A csak szombatra érkezők idősebbek és nyugodtabbak voltak a bentlakóknál, kipihenve érkeztek, és még sötétedés előtt igyekeztek távozni is. A bentlakók koszosak, fáradtak és általában fiatalok, tizen-, huszonévesek voltak.

A felvonulók

Az egyes csoportok sokszor kézen fogva próbáltak együtt maradni, hatalmas kört alkotva, melyen belül csak saját társaik állhattak. Mások kötélbe kapaszkodva húzták egymást. Folyamatosan szóltak a mobiltelefonok, melyekbe a hangzavar miatt üvöltöttek az emberek, így keresve a leszakadtakat és tartva a kapcsolatot a vezetőkkel. A csoportok összetartásának két oka volt: nem akarták elveszíteni a tagokat, és megakadályozták a radikálisok beáramlását. Elveszni azért volt veszélyes, mert kijutni csak azokkal lehetett a városból, akikkel érkezett az ember: aki szombat estig nem találta meg a csoportját, az nem juthatott ki aznap Genovából, mert a város zárlat alatt volt.

A Black Blockot a tüntetők nagy része majdnem annyira gyűlölte és félte, mint a rendőröket. A szervezők szerint ez a néhány száz ember provokált állandó harcot a rendőrökkel, ők próbáltak minduntalan betörni a Vörös Zónába, ők gyújtottak fel autókat, üzleteket, törtek be kirakatokat. Pénteki támadásuk nyomait a belvárosban maradt néhány autó és sok üzlet viselte, az összes autókereskedést szétverték például. Ők ahhoz a kisebbséghez tartoztak, akik valóban verekedni jöttek Genovába, és a körülöttük dúló erőszak sokakat elsodort. A világot bejáró hírek róluk szóltak, és nem a kimondottan békés többségről. A szervező Genova Social Forum egy aktivistája az [origo]-nak azt mondta, a rendőrök provokátoroknak használják őket, hogy alkalmat adjanak a brutális beavatkozásokra. A szigorú ellenőrzéseken direkt engedték át őket, hogy tényleg legyen balhé, és igazolhassák, a globalizáció ellenzői vadállatok. “Pedig a rendőrök az állatok. Mindenkit válogatás nélkül ütnek, lövik a könnygázt, kihasználva, hogy látnak a tömegbe befurakodott néhány anarchistát.”

Vonulás inzultusokkal

Az első összecsapást a békésen vonulók akkor láthatták meg szombaton, amikor a menet a Vörös Zóna közelében elfordult a tengerparttól, ahol távolabb a G8 vezetőinek luxushajója ringott. Néhányan ugyanis tovább mentek a parton, neki a kordonnak. A hivatalosan kijelölt útvonaltól alig 500 méterre autók borultak lángba, amire a rendőrök folyamatos könnygázzal válaszoltak. Percenként négy-öt könnygázgránátot lőttek a tömeg felé, megtámadva ezzel a békésen, hivatalos úton haladókat is. A tömegből kevesen indultak a harc felé, a többség visszafelé menekült. A kétségbeesett szervezők egy közeli benzinkút tetejéről irányították az embereket a kijelölt út irányába. Ekkor fordult a belvárosba a tömeg, ahol az elmúlt nap csatájának nyomai látszódtak. Az erőszaktól felháborodottak ütemesen “Gyilkosok! Gyilkososk!”-at kiáltott (Assassini). A lakóházakat nem bántották az anarchisták sem, legfeljebb jelszavakat fújtak rájuk. Néhányan kirakatokat és autókat törtek szét. A földön több rétegben álltak a szórólapok, melyeket a felvonulóknak a legkülönbözőbb szervezetek folyamatosan osztogattak. A belváros újságos bódéira és jelzőlámpáira tüntetők másztak, szombat estére alig maradt sértetlen villanyrendőr Genovában. A tömeg nagy része békésen elérte a felvonulás végének számító főteret. A téren színpad állt, amin ideges aktivisták kapták ki egymás kezéből a mikrofont, olaszul üvöltve gyenge erősítőkön keresztül a tömegnek.. A közelben újabb összecsapás tört ki, könnygázt hozott a szél. A tér árnyékos felén a hosszú meneteléstől elcsigázott emberek egyszerűen leültek a földre, ettől a nyomukban haladók nem tudtak továbbmenni, a torlódásban néhányan elájultak. A mentők viszonylag gyorsan közlekedtek a tömegben, körülbelül tíz perc alatt bárhova elértek, mert a párhuzamos utcácskákban ugrásra készen viszonylag sűrűn álltak a kocsik.

A térről már összevissza távoztak a csoportok, és teljes lett a szombat kora estére a káosz. Eddigre több helyen is harcok dúltak, a csak szombatra érkezők elkezdték keresni a kiutat, csoportjuk tagjait.

Rendőrségi módszerek

A rendőrök nem felügyelték közvetlenül a tüntetést. A hivatalos úttól csak távol, néhány száz méterre látszottak kordonjaik. Láthatatlanok maradtak, de ha csoportosan közeledtek feléjük, könnygázzal lőttek. A menetet csak a levegőből felügyelték, helikopterek folyamatosan köröztek a menet fölött. A feltűnő helikopterek felé azonnal kinyújtott középső ujjak ezrei meredtek, sípok százai szólaltak meg, és zúgott a Gyilkosok! kiáltás. Közvetlen közelről csak a börtön közelében látszódtak, az épület falain mászkáltak gázálarcban. A börtön előtt mentek el a buszaikhoz igyekvő, távozó tüntetők, akik folyamatosan üvöltöttek, bemutattak a börtönt őrző rendőrökre. E távolság a rendőröket félelmetessé tette, mert úgy voltak jelen, hogy igazából csak akkor látszottak, ha gumibotokkal támadtak. Lehetetlenné tette ugyanakkor a rendőrök számára, hogy közelről lássanak olyan tüntetőket, akik békések. Csak agresszív csoportok közeledtek kordonjaik felé, ezért úgy tűnhetett az ő nézőpontjukból, mintha mindenki vért akarna. Amikor támadtak, nem válogattak, mindenkit ütöttek, akik a szerintük veszélyes csoportok közelében voltak. Vasárnapra virradóra 60 alvó embert vertek véresre, mert úgy hallották, fegyvereket rejtegetnek egy iskolában.

Szervezési őrületek és bizonytalanság

A menet irányítása a Social Forum aktivistáira maradt. A kereszteződésekben épületek tetejére mászva irányították a tömeget, velük sodródva állították meg, vagy ösztökélték az embereket, ha valahol torlódás volt. A hivatalos menetet viszonylag kézben tudták tartani, aki óvatos volt, nem kerülhetett komoly veszélybe. Sokszor hangosbeszélőkön adtak tanácsokat, de ezt csak olaszul tették meg, így sokaknak semmit sem értek a hírek. Élelemről, vízről és WC-kről azonban alig tudtak gondoskodni. Néha osztottak itt-ott néhány palack ásványvizet, de mindenki csak arra számíthatott, amit magával hozott. A tömegszállásokká alakított stadionokban kevés volt a sátor, a szemetet a három nap alatt egyszer sem takarították. A szállásokon is kevés volt a víz és az élelem, tisztálkodási lehetőség gyakorlatilag nem volt. Igazából akkor vesztették el a szervezők a fonalat, amikor a kijelölt térre érve befejeződött a menet, és mindenki arra ment, amerre akart, tudott. Kora estére több kordonnál is harcok dúltak, néha ijedt ezrek futottak át utcákon, többeket fellökdösve. Orvosi ellátáshoz nem volt nehéz hozzájutni, bár sokan állítólag féltek attól, hogy az ápoláskor regisztrálják őket. A pénteki csaták után jó néhányan bekötött fejjel, monoklikkal vonultak a szombati demonstráción.

A városban néhány méterenként változott a helyzet. Estére volt olyan utca, aminek egyik felében könnygáz elől menekültek, aki egyszerűen a pályaudvarra akartak érni, hogy hazamehessenek. A menekülőktől egy sarokra viszont vidáman fociztak a punkok. A hírek összevissza keringtek. Délután négy körül a görög kommunisták elkezdték terjeszteni, hogy a demonstráció sikeres volt, mert a G8-találkozót idő előtt feloszlatták. Később kiderült, vaklárma volt. A3-as lapokon majdnem minden tüntető kapott kis térképet Genováról, ezekről azonban lehetetlen volt megállapítani, hogy hol vannak a rendőrkordonok, és a Piros Zónát sem lehetett egyértelműen behatárolni. Térkép alapján bolyongani a városban veszélyes volt, egyáltalán nem volt biztos, hogy egyik utcából szabad az út a másikba.

A szervezők működését jól mutatja egy szombat esti jelenet. A város határában több ezer ember verődött össze, akik nem féltek a belváros harcaitól. Egy részük a stadionokba kívánkozott, mások a pályaudvarra mentek volna, ami azonban rendőrségi blokád alatt volt. Egy fal tetejére hangosbemondóval a kezében felkapaszkodott egy szervező, bejelentve, hogy van tíz busz, ami az ott lévők rendelkezésére áll, csak meg kell szavazni, hogy ki hova menjen. Üvöltött egy helyszínt, és akinek tetszett az ötlet, annak a tér egy meghatározott oldalába kellett vonulnia. Közel egy órán keresztül tartott a többször ismételt szavazási procedúra, eredmény nélkül, de mindenki jól szórakozott. Végül több irányba is elindult egy-egy busz, amielyekre az ott lévőknek csak töredéke fért fel.

A genovai nénik sikere

A genovaiak nagy része nem volt otthon július 18-22. között. A lakók bezárták ablakik spalettáját, az autók az utcákon nem álltak – az ott maradottakat szombatra szétverték. A boltok bezártak, bedeszkáztak sok kirakatot. Az egész városban összesen két nyitva tartó vegyeskereskedés volt, mindkettő a legbékésebb részen, a tengerparton működött. A város gyönyörű strandjai üresek voltak, a tüntetők sem használták őket.

Akik viszont otthon maradtak, összebarátkoztak a tüntetőkkel. Miközben a város egy része lángokban állt, a városban maradt emberek nagy része az ablakaikból integettek a tüntetőknek. Az otthon maradottak többsége idős asszony volt, akik mosolyogva nézték a tömeget. Intéseiket hatalmas ovációval fogadták a felvonulók, és kérlelni kezdték őket, dobjanak ki valamit az ablakon. A nénik pedig vizes palackot, kekszet dobtak ki rájuk vagy éppen lavórból öntötték nyakon a hőségtől szenvedő demonstrálókat. Egy-egy ilyen hidegzuhany vagy ajándék után percekig szólt az ütemes taps, a “Gracia Genova”, “Gracia Signora”. Néhány idős ember a meghatódottságtól könnyezve integetett ilyenkor vissza. Egy asszony valamelyik futballcsapat sálát lengette, amiért szintén megtapsolták. Ahol az élet legkisebb jelét is észrevették a tüntetők, azonnal megkezdődött az ablakok alatti koldulás, és a könyörgésnek majdnem mindig meg lett az eredménye.

Ideológiai katyvasz

Magyari Péter tudósítása

Korábban:

Marihuána, piercing és mobiltelefon volt a genovai tüntetők legfőbb kelléke

Ajánlat:

Csak szerencsével lehetett eljutni és bemenni Genovába

Merénylethullám Athénban