Nem lehetetlen, hogy az ápolt, festői német dombokon, mezőkön valaki levegőbe repüljön egy föld alatti aknára lépve. 12 évvel a berlini fal leomlása után, a hajdani két Németország közötti határsávon becslések szerint még körülbelül 33 ezer taposóakna van a földben. Legtöbbjük műanyag bevonatú, így igen tartós.
Az aknákat a hatvanas években telepítették, Kelet-Németország többek között így próbálta megvédeni magát a nyugati testvérek befolyásától. Akkoriban az egymilliót is meghaladta a kihelyezett taposóaknák száma, ezekkel kívánták féken tartani azokat, akik nyugatra akartak szökni.
A kilencvenes években az egyesült Németország kormánya sok millió márkát költött a robbanószerek fölszedésére és megsemmisítésére. Az évtized végére úgy tűnt, a földek viszonylag tiszták. A hatóságok azonban folyamatosan kapják a bejelentéseket a több száz kilométeres terület különböző pontjairól. Épp a több évtizedes zártság miatt a területen nagyon dús növényzet van, és a gyerekek rendszeresen találnak aknákat az erdőben játszva. Közben az utazási irodák sétákat szerveznek a volt "halálsáv" területére, így a turisták miatt is aggódhatnak a hatóságok.
A szövetségi kormány nemrég döntött, megbízott egy ilyen munkákra specializálódott csapatot, keressen meg minden maradék robbanószerkezetet, bár a programra nem sok pénzt áldozott. A cég 60 tonnás páncélozott járművekkel járja a határt, és megpróbálja az aknákat a helyükön fölrobbantani. A munkálatok végéig mást nem tudnak tanácsolni, csak hogy a hajdani különleges övezetekben a turisták ne térjenek le az ösvényekről.