A terrorizmus összehozta a NATO-t és Oroszországot

Kedden a NATO és Oroszország különlegesen szoros szövetséget kötött Rómában: ezentúl az oroszok bizonyos ügyekben részt vehetnek az eredetileg szovjet-ellenes szövetség döntéseiben. Az amerikai és az orosz elnökök történelmi megbékélésről beszélnek.

Oroszország és a NATO különleges szerződést kötött hétfőn, egy Róma melletti katonai támaszponton. Ezentúl a 19 NATO-tagállam mellett Oroszország is részt vehet a terrorizmus ellenes harccal, a helyi konfliktusok kezelésével és a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásával kapcsolatos döntésekben. Oroszország mindezek ellenére nem válik a NATO tagjává: a közös védelmi rendszer nem vonatkozik rá, nem lesz vétójoga, és nem szólhat bele új tagországok felvételébe.

A hidegháború elején a NATO-t a Szovjetunió és csatlósai ellen hozták létre, és az elmúlt évtizedben sem volt felhőtlen a korábbi ellenfelek kapcsolata. A mostani közeledés Putyin orosz elnök szerint még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. A gyors közeledés a NATO elnöke és Putyin szerint is a tavaly szeptemberi amerikai terrortámadásnak köszönhető: a világ stabilitását fenyegető terrorizmus erősödése összehozta a régi ellenfeleket.

A kedden Római Szerződés néven aláírt egyezmény lehetőségét 2001 késő őszén Tony Blair brit miniszterelnök vetette fel. Blair tegnap cikket írt a megegyezés méltatására, mely így kezdődik: "Valóban lezárult a hidegháború." Bush amerikai elnök történelmi sikerről beszélt, míg Putyin orosz elnök szerint "nehéz túlbecsülni az esemény jelentőségét". A mostani megállapodással a második világháború utáni világrend formailag is összeomlott: a szovjet-északatlanti ellentét helyébe erős államok - terroristák ellentét lépett.

A megállapodással persze Oroszország nem lett a hagyományosan orosz-ellenes szervezet tagja, de az állandó kapcsolattartás, az intézményesen is folyamatossá váló közös tárgyalások eddig sosem látott bizalmat mutatnak a korábbi ellenségek között. A megbékélésnek minden aláíró szerint a terrorista veszély növekedése az oka, az új kihívás szövetségbe kényszeríttette a NATO-t és Oroszországot. George Robertson NATO főtitkár ezt így fogalmazta meg a szerződés aláírása után: "A bűnös erőszak összehozta a keletet és nyugatot, amely így erősebb lett. A NATO és Oroszország új, szorosabb együttműködését a tavaly szeptember 11-i terrorista támadás sok ezer áldozata kovácsolta ki, mert e nélkül a politikusok nem haladtak volna ilyen gyorsan."

A Varsói Szerződés felbomlása után a Szovjetunió, majd jogutódja Oroszország azt várta, hogy a NATO is befejezi működését. Ehelyett a katonai szervezet komoly aktivitást mutatott az elmúlt években, főszerepet vállalt a délszláv háborúkban és a volt keleti blokk három országával bővült. 1994-ben Oroszország békepartnerségi szerződést kötött a NATO-val, de az igazi közeledés 1997-ben kezdődött, amikor Párizsban alapszerződést írtak alá. Ennek értelmében havonta találkoztak Brüsszelben, a NATO székhelyén az orosz kormány és a NATO képviselői, hogy egyeztessék a szövetség várható lépéseit. A közeledés, a Moszkvának tett engedmény összefüggött azzal, hogy 1998-ban három olyan taggal bővült a NATO, melyek korábban a Varsói Szerződéshez tartoztak, és Oroszország sokáig határozottan ellenezte felvételüket: Csehország, Lengyelország és Magyarország voltak az új csatlakozók. A mostani újabb közeledés egyik oka lehet, hogy a NATO hamarosan újabb volt kommunista országokkal bővülhet, és esély van volt szovjet tagköztársaságok, a balti államok felvételére is. A múlt héten pedig Ukrajna is jelezte, felvételét kéri a NATO-ba.

A javuló kapcsolatok azonban 1999-ben megromlottak, Oroszország bezárta brüsszeli képviseletét. Akkor a NATO Jugoszlávia elleni akciója miatt fordult szembe Oroszország a szövetséggel. Moszkva elfogadhatatlannak tartotta, hogy a NATO ENSZ felhatalmazás nélkül kezdje bombázni történelmi szövetségesét. A viszonyt tovább rontotta, hogy 2000-ben az USA felmondta a rakétafejlesztéseket korlátozó ABM szerződést, és Oroszország titlakozása ellenére új védelmi pajzs kiépítésébe kezdett. A hűvös viszony egészen 2001 szeptemberéig nem enyhült. Ekkor váratlanul Putyin minden létező segítséget megígért a megsebezett USA-nak, kivívva saját tábornokai rosszallását is. Kapóra jöhetett Putyinnak, hogy az USA bajban van, így presztízs-veszteség nélkül békülhetett. Ugyanis Oroszországnak szüksége van az amerikai gazdaságra a felemelkedéshez, és a politikai feszültség korlátozta a kereskedelmi kapcsolatokat is. Hogy ennek valóban jelentősége van, azt bizonyítja Bush elnök hétvégi moszkvai ígérete is, amelyben biztosította Putyint, még a nyáron megpróbálja elérni, hogy a Kongresszus adja meg Oroszországnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, amit eddig egy politikai okokból hozott 1974-es törvény akadályozott meg.

A szeptember 11-i merénylet után Putyin szolidaritásáról biztosította az USA-t, és hatalmas engedményeket adott. Hozzájárult az USA afganisztáni katonai akciójához, pedig a Szovjetunió 10 évig harcolt az USA szövetségesei ellen Afganisztánban. Elnézte, hogy két szovjet utódállamba, Üzbegisztánba és Tádzsikisztánba is amerikai katonák lépjenek, és használják a volt szovjet erődítményeket. Erőtlen rosszallás után azt is elfogadta, hogy amerikai kiképzők és katonai tanácsadók kezdjenek dolgozni Grúziában. Támogatta az afganisztáni Északi Szövetséget, melynek fegyveresei 1989-ig a szovjetek ellen harcoltak, amerikai pénzből, tíz éven keresztül. A közelmúltban tovább folytatódott az enyhülés, és újabb hidegháborús tabuk dőltek le: Oroszország bezárta kubai és vietnámi katonai támaszpontjait. Bush az orosz gesztusok után barátjának nevezte Putyint, és elismerte az addig sokat vitatott csecsen háborút terrorizmus ellenes küzdelemnek. Az elmúlt egy évben ötször találkozott a két elnök, és a közeledés betetőzéseként komoly atomfegyver-korlátozásról kötöttek szerződést: a két nagyhatalom vállalta, hogy 10 év alatt 2/3-ára csökkenti támadó atomfegyvereinek számát. Igaz, azt az oroszok nem tudták elérni, hogy meg is semmisítsék a rakétafejeket, és Bush jelezte, a nukleáris arzenál egy részét gondosan elraktározzák.

A NATO részéről a közeledést Tony Blair brit miniszterelnök kezdeményezte, 2001 novemberében. A terrortámadás után megváltozott politikai légkörre hivatkozva azt javasolta, hogy "ambiciózusabb, közös döntéseket és tetteket előirányzó, egyenlő jogokat nyújtó" szövetséget kössenek Oroszországgal. Ez akár Oroszország NATO tagságát is jelenthette volna, amit több NATO tagállam semmiképpen sem akart elfogadni. A tiltakozók között volt Hollandia, Németország, Franciaország és a három új kelet-európai tag is. Ezért a NATO egy általánosságokból álló tervet fogadott el, amit idén, a szervezet reykjavíki találkozóján pontosítottak. E szerint bizonyos kérdésekben Oroszországot is bevonják a döntéseket előkészítő tárgyalásokba, de vétójogot és a bővítéssel kapcsolatos ügyekbe beleszólást nem kaphat Moszkva. Ugyanígy nem vonatkozik majd Oroszországra a NATO alapját képező 5. cikkely, mely valamely tagállam megtámadásakor közös válaszcsapást helyez kilátásba.

Putyin elnök a szerződés megkötése után úgy fogalmazott, hogy "Oroszország semmit sem nyert azzal, hogy konfrontációban állt a nyugati világgal és néha még nagy szomszédjával, Kínával is, de most már a civilizált világ része akar lenni és civilizált párbeszédre törekszik mindenkivel." E megjegyzése elismerést váltott ki a tagállamok vezetőiből, ellentétben azzal a javaslatával, hogy a brüsszeli NATO központot hívják ezentúl Tanácsok Házának. A "tanács" szó ugyanis oroszul "szovjet", és ez a kijelentése kissé idegessé tette a NATO tagokat. A feszültséget Robertson oldotta fel, aki a megbeszélés elnökeként tréfának minősítette az orosz elnök javaslatát.

Korábban:

USA-Oroszország: vége az atomfenygetésnek

USA igen a NATO bővítésre

Magyari Péter