Nagyvilág 2002

Mozgalmas év volt. Először fordult elő, hogy volt államfőt nemzetközi bíróság háborús bűnök miatt felelősségre von, ám Milosevic perére legfeljebb az ínyencek figyelnek. A háborús készülődés kiszorította a hírekből. A terrorizmus ellen hirdetett hadjárat véget sem ért, máris újabb háború készül, ezúttal Irakban.

Washingon az Észak-Koreával szembeni gazdasági szankciókhoz megnyerte az elszigetelt diktatúra kevés számú szövetségesét is. A phenjani rezsim olajfüggő: import nélkül az eddiginél is nehezebb gazdasági helyzetbe kerülhet. Ma sem világos, hogy Észak-Korea miért ismerte be váratlanul, hogy az 1994-es megállapodást megszegve folytatja a nukleáris fegyverkezést: valószínűsíthetően tárgyalásokat akart kezdeményezni, gazdasági előnyökhöz jutva a válság révén.

Jó ideig az sem volt egyértelmű, hogy miközben retorikájával az esetleges iraki háborúra készült, Washington miért szivárogtatta ki a koreai beismerést. A közvélemény figyelme megoszlott a két válság között, és egyértelmű volt, hogy a phenjani rakétaprogram és a nukleáris fegyverzet együtt közvetlenebb veszélyt jelentenek az USA nemzetbiztonságára, mint Szaddám Huszein feltételezett tömegpusztító arzenálja.

A válasz talán december utolsó harmadában érkezett meg, amikor Bush elnök bejelentette, az Egyesült Államok megkezdi a rakétavédelmi program végrehajtását és a rakéták telepítését.

Iránban az egyetemisták hetek óta tüntetnek és tiltakoznak. A közvetlen kiváltó ok ezúttal Hasem Aghazsari professzor halálos ítélete volt. A tanár bírálta a prófétát, ezért a bíróság halálra ítélte.

A klérus számára az első kellemetlen meglepetést az jelentette, hogy a tiltakozások a teheráni egyetemről más városokra is átterjedtek. A másodikat a professzor okozta, megüzenve, hogy nem fellebbez és nem kér kegyelmet, meggyőződéséért ha kell, kész meghalni. A konzervatívok elrendelték, hogy a bíróság vizsgálja felül a halálos ítéletet, ám evvel elkéstek. Nem nyertek semmit, és gyengének látszottak. Az egyetemisták azután is folytatták a tiltakozást, hogy a vallási milícia rájuk támadt. A diákok jelszavainak egyike: "Halál a diktatúrára!".

A tüntetések még nem jelentenek közvetlen veszélyt a konzervatívokra, ám egyre nehezebb lesz kezelni a helyzetet. Az iráni válság nem új keletű. Felnőtt egy nemzedék, amely csalódott az iszlám forradalom eredményeiben, és változásokat sürget; a közvélemény-kutatót perbe fogták ugyan, ám ettől még nem változik az eredmény: a megkérdezettek elsöprő többsége jó viszonyt akar az Egyesült Államokkal.

Egyelőre semmi sem utal arra, hogy Washington bármilyen módon részt venne az iráni eseményekben. Ám nincs ellenére. Az iráni bizonytalanság részben az iraki helyzet következménye. A szomszédban vihar készül, ennek előszele érte el Teheránt.

Az iraki vihar után pedig átrendeződhet a Közel-Kelet politikai térképe.