A 2007 után érvényes új kohéziós politikára való felkészülés újabb fontos közbülső állomásaként az Európai Bizottság múlt héten nyilvánosságra hozta éves jelentését az Unión belüli gazdasági és szociális kohézióról. A dokumentum, amely lényegi elemeiben nem tér el az egy évvel ezelőtti következtetéseitől, megállapítja, hogy a 25 tagú Európai Unióban a jelenleginek kétszeresére nőnek majd a jövedelemkülönbségek.
Az EU lakosságának 25 százaléka (mintegy 116 millió ember) él majd olyan régióban, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. A Tizenötök Uniójában a lakosság 18 százaléka (68 millió ember) él elmaradottnak minősülő térségben. A jövedelemkülönbségek a leggazdagabb régiók felső 10 százalékában és a legszegényebb térségek alsó 10 százalékában élők között emelkednek majd a mostani duplájára. Tíz, jövedelemszintje alapján hátrányos helyzetű EU-polgár közül hat az új tagállamokban lakik majd. Brüsszel a tervek szerint idén novemberben terjeszt elő hivatalos javaslatot az új, 2007-2013 között érvényes regionális politika alapelveire és finanszírozási forrásaira. A végső döntést legkorábban 2005-ben, de inkább 2006-ban már a kibővített EU tagországai hozzák majd meg.
A sommás megállapításoktól tartózkodó jelentés ugyanakkor valószínűsíti, hogy bár duplájára nő a kohéziós politikára nehezedő nyomás, a 25 tagú EU-ban nem nőnek majd ezzel arányosan a kohéziós politikára fordított költségvetési források. Michel Barnier regionális politikát felügyelő bizottsági tag szerint a tagállamok jelenleg éves GDP-jük 0,32 százalékát fordítják ténylegesen elmaradott régiók és strukturális problémákkal küszködő ipari központok felzárkóztatására. Az Unión belül 2001 májusa óta zajló széleskörű társadalmi vitában elhangzott igények alapján a biztos úgy látja, hogy a 2007-ben kezdődő új költségvetési időszakban az EU GDP-jének minimum 0,45 százalékát kell, hogy kohéziós célokra fordítsa. Barnier elismerte, hogy még ez a megemelt összes sem lenne arányban a feladat nagyságával. Ebből valószínűleg az következik, hogy a 2004-ben csatlakozó és 2006-ig a szűkös költségvetési keretek miatt a jelenlegi EU-tagoknál jóval kisebb fejpénzt kapó országok szegény régiói sohasem részesülnek abból a nagyvonalú támogatásból, mint ami éveken át a kohéziós országoknak (Spanyolországnak, Portugáliának, Görögországnak és Írországnak) jutott. A tíz csatlakozó állam egy főre jutó teljes támogatása átlagban 117 euró lesz, szemben azzal a 143 euróval, ami az első programozási időszakban - 1989 és 1993 között - jutott a strukturális alapok legfontosabb, első számú célterületéről (Objective 1-ből) a szegényebb régióknak.
Az Európai Bizottság szerint az EU tagállamai a bővítés után az egy főre jutó GDP nagysága alapján három jól elkülönülő csoportra oszlanak majd. Az első kategóriába kerül a teljes EU-lakosság 21 százalékával Ciprus és Szlovénia kivételével az összes újonnan csatlakozó ország, amelyek átlagos jövedelemszintje mindössze 42 százaléka lesz az EU-25-ök átlagának. (A két véglet a 65 százalékos Csehország és a 37 százalékos Lettország között mozog.) A következő csoportban kap helyet Ciprus, Szlovénia, Spanyolország, Portugália és Írország. Itt a jövedelemszintek az uniós GDP-átlag 71 százalékával rendelkező Görögország és a 92 százalékán álló Spanyolország közötti skálán mozognak. Végül a felsőházban foglal majd helyet 12 jelenlegi EU-tag, amelyek átlagos GDP-je 11 százalékkal haladja majd meg a 25 tagú Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét.