Kétszeres jövedelmi különbségek az EU-ban

A 25 tagú Európai Unióban ugyan duplájára nőnek majd a jövedelemkülönbségek, a következő, 2007-től induló költségvetési időszakban mégsem emelkednek majd ezzel arányosan a kohéziós politika kiadásai - szűrhető le az Európai Bizottság gazdasági és szociális kohéziónak szentelt éves jelentéséből, amelyet a Bruxinfo uniós hírügynökség ismertetett. 2006 után előreláthatóan 18 jelenlegi EU-tagállami régió veszíti majd el jogosultságát a legszegényebb térségeket támogató felzárkózási alapokra.

A múlt héten közzétett idei kohéziós jelentés szerint az eddigi viták során jóformán senki nem kérdőjelezte meg az elmaradott régiók felzárkóztatását segítő alapokra való jogosultság mércéjét. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a 25 tagú Unióban változatlanul azok a régiók formálhatnak majd igényt a legbőkezűbb regionális fejlesztési támogatásokra (a strukturális alapok első számú célterületére), ahol a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP az uniós átlag 75 százaléka alatt marad.

Ebből a feltételezésből kiindulva, a jelenlegi helyzet alapján a jelenlegi tagállamok 18 régiója esik majd el a támogatástól 2007 után, mert jövedelemszintje meghaladja az előírt mértéket. Mivel pillanatnyilag 48 térség jogosult az elmaradott régióknak szánt támogatásra, a következő költségvetési időszaktól a számuk elvileg 30-ra csökken. A legszegényebb térségek száma az új tagok belépésével mégis 67-re gyarapodik majd. A szóban forgó 18 uniós térségből körülbelül négy természetes módon int búcsút a kedvezményezetti státusznak: a GDP-jük ugyanis még a 15 tagú EU-ban is magasabb lenne, vagy majdnem elérné az engedélyezett határt. A többiek ugyanakkor csak azért esnének el a jogosultságtól, mert fejlettségi szintjük relatív értelemben, csupán statisztikai szempontból javulna. Ennek oka, hogy a bővítés után 13 százalékkal alacsonyabb lesz az Európai Unió átlagos GDP-je. A helyzet ugyanakkor még változhat, hiszen a 2001 és 2003 közötti 3 év GDP-jét veszik majd alapul a támogatási jogosultság eldöntésekor.

Michel Barnier biztos egyértelművé tette, hogy az EU a viszonylagosan javuló helyzetű régiókat sem hagyja majd magára az új tagok csatlakozása után és számukra valamilyen speciális megoldást javasolnak majd. Ezeket a térségeket várhatóan a jelenleginél kicsit hosszabb átmeneti időszak után kapcsolják ki a támogatási rendszerből és kicsit több pénzt kapnak majd - vélekedett a regionális politikáért felelős biztos. A bővítés után az átlagos fejlettségi szint 75 százaléka fölé kerülő 18 uniós régió: Brandenburg, Mecklenburg-Előpomeránia, Thüringia, Drezda, Halle, Magdeburg (Németország), Burgenland (Ausztria), Ita-Suomi (Finnország), Asztúria, Murcia, Ceuta y Melilla (Spanyolország), Basilicata (Olaszország), Madeira (Portugália), Hainaut, Namur (Belgium), Merseyside, Nyugat-Wales, Dél-Yorkshire (Nagy-Britannia).

A jelentés szerint általános egyetértés van arról, hogy a strukturális alapok működtetésének jelenlegi rendszere rendkívül szerteágazó szabályaival nem megfelelő, mert egyebek között nincs tekintettel az eltérő szükségletekre. Az is tudatosulni látszik, hogy a bővítés kiélezi majd azt a feszültséget, amelyet egyrészt a támogatások decentralizált felhasználása és a szigorúbb ellenőrzés igénye között keletkezik. A Brüsszel által mérlegelt egyik módszer, a Bizottság, a nemzeti hatóságok és a regionális szervek között létrejövő szerződéses megközelítés, egyfajta háromoldalú megállapodás - hangsúlyozza a kohéziós jelentés.