A Waterloo pályaudvarról induló szuperexpressz péntek esti utolsó járata néhány perccel a londoni indulás után egy vasúti felüljárón akadt el. Az első vizsgálatok szerint egy eltört légvezeték miatt lépett működésbe az automata biztonsági fék.
A futurisztikus külsejű vonaton előbb csak a légkondicionálás állt le, majd a fények is kialudtak. A sötét és egyre levegőtlenebb szerelvényen az utasok először a vészkijáratok kinyitásával próbáltak friss levegőhöz jutni, de a személyzet ezeket később lezárta, mondván: nemsokára visszavontatják a vonatot a Waterloo-ra. Azonban három órával később sem történt semmi, és ekkor az utasok betörtek néhány ablakot, hogy levegőhöz jussanak; eközben egyikük meg is sérült. A vonatot végül szombaton kora hajnalban vontatták vissza a pályaudvarra, ahol kiengedték a több száz megviselt utast.
A Eurostar szóvivője szombat délután azt mondta: vizsgálják, hogy miért tartott majdnem hat órát a szerelvényen utazók kiszabadítása. Az első magyarázatok szerint a keskeny vasúti felüljárón nehéz volt megközelíteni a vonatot, ez azonban valószínűleg nem állja majd ki az alaposabb vizsgálat próbáját, mivel a híd alig 15 méteres, egy-egy Eurostar szerelvény pedig több mint fél kilométer hosszú.
A nyolc éve működő szuperexpresszt, amely óránként 300 kilométeres sebességgel a La Manche-csatorna alatti alagúton át közlekedik London és Párizs, illetve London és Brüsszel között, nem kíséri sok szerencse: eddigi történetét a súlyos és krónikus pénzügyi nehézségek mellett számtalan kisebb-nagyobb technikai malőr tarkítja. Legutóbb, néhány hete az alagútban akadt el néhány vonat, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert a Nagy-Britanniára rátört szokatlan hidegből az alagút enyhe, nedves levegőjébe bevágódó szerelvények érzékeny elektromos érintkezőire víz csapódott ki.
Tavaly ősszel a tengeri sóval gyűlt meg a Eurostarok baja, amikor a kivételes erejű viharok a csatornáról a szárazföld belsejébe fújták a tengervizet, és a só lerakódott az érintkezőkre, több napos fennakadást okozva ezzel.