A EU saját statisztikai hivatala legutóbb 2002 novemberében mérte fel a polgárok véleményét ebben a kérdésben, és 55 százalék egyértelműen előnyösnek értékelte, hogy hazája annak idején belépett az unióba.
Az úgynevezett Eurobarometer felmérés vonatkozik valamennyi jelenlegi tagországra, azokra is, amelyek a kezdetektől - 1957 óta - részesei az együttműködésnek, de azokra is, amelyek később - 1973-ban, 1981-ben, 1986-ban vagy akár 1995-ben - váltak taggá. Az évente kétszer, reprezentatív mintán végzett (több tízezer lakos megkérdezésén alapuló) közvéleménykutatás-sorozat azt mutatja, hogy a tagságot a lakosság több mint fele folyamatosan jónak tartja. A XXI. században végzett felmérések ráadásul folyamatosan növekvő támogatást mutatnak.
A legfrissebb kutatás szerint a jelenlegi tizenöt tagállamban az embereknek mindössze mintegy 10 százaléka véli úgy, hogy a tagság nem előnyös. Valamelyest alacsonyabb azok aránya, akik nem tudtak véleményt nyilvánítani az ügyben, míg 29 százalék nem érzi sem előnyét, sem hátrányát a tagságnak.
A mai állapot szerint mindössze négy olyan ország van az unióban, ahol nem éri el a lakosság abszolút többségét azoknak az aránya, akik egyértelműen előnyösnek tartják a tagságot. De még ezekben az országokban is többszörös többsége van a támogatóknak a tagság ellenzőivel szemben: a régóta legszkeptikusabbnak tartott britek 31 százaléka minősítette "jó dolognak" a tagságot, szemben 19 százalékkal, akik rossznak tartják azt, és 35 százaléknyi olyan lakos mellett, akik saját szemszögükből sem előnyösnek, sem hátrányosnak nem érzik a közösségi együttműködést. Finnországban 41, Svédországban 43, Ausztriában 46 százalék a magukat EU-tagként egyértelműen jobban érzők aránya, míg csupán 19, 23, illetve 13 százalék a tagság miatt bánkódóké, rendre 37, 32, illetve 35 százalék semlegesen voksoló mellett.
De például Luxemburg lakóinak 83 százaléka kifejezetten pozitívnak tartja a tagságot, és csupán 3 százalék ellenzi azt. Írországban 74, Hollandiában 69, Spanyolországban 68 százalék a tagságot éltetők részaránya, de Belgiumban, Dániában, Görögországban, és Olaszországban is meghaladja a 60 százalékot, míg az ellenzők aránya ezekben az államokban - Dánia kivételével - mindenhol messze 10 százalék alatt van.
Az adatokból kitűnik, hogy a támogatók aránya olyan országokban alacsonyabb az átlagnál, amelyek a leggazdagabbak közé tartoznak. Átlag alatti - de egyértelmű - a legutóbb, 1995-ben belépett Ausztria, Finnország és Svédország támogatóinak aránya, míg a leginkább integrációpártinak az alapító tagok közé tartozók - luxemburgiak, hollandok, olaszok, belgák - bizonyultak. A vezető erőnek tartott két ország közül Franciaországban valamivel átlag alatti (52 százalék), Németországban jóval a középérték fölötti (62 százalék) az uniót egyértelműen előnyösnek értékelők aránya.
Azt is megkérdezték a lakóktól, hogy hozott-e nekik kifejezetten hasznot a tagság. Tavaly ősszel átlagosan 50 százalék válaszolta azt, hogy igen, 28 százalék nemmel felelt, 22 nem tudta eldönteni. A britek közül 40 százalék nem látta anyagilag kifejezett hasznát a tagságnak, szemben 30 százalék profitálóval, de Írországban 82, Görögországban 74, Luxemburgban 72, Dániában 69, Portugáliában 64 százalék hasznot hozónak minősítette a részvételt.
A lakók 53 százaléka fontosnak tartja, hogy a nemzeti érdekek védelmében hazája továbbra is rendelkezzen vétójoggal a legfontosabb kérdésekben. 24 százalék azonban egyetért még azzal is, hogy szűnjön meg teljesen az egyországos vétó, mert így még hatékonyabb lehetne az unió.