Egyesült Államok
220 ezer amerikai katona is a térségben állomásozik, ebből 128 ezer Kuvaitban várja a háborút. 8 repülőgép-anyahajó várakozik a közelben, ebből öt a Perzsa-öbölben, kettő a Földközi-tengeren, egy az Indiai-óceánon állomásozik. Az amerikai légierő többek között F-16-os vadászbombázókat és A-10 Thunderbolt nevű repülőket vitt a térségbe. A Thunderboltok elsősorban légi támogatást adnak gyalogsági akciókhoz, a levegőből támadják az ellenséges csapatokat.
A már az öbölnél állomásozó katonák mellett 72 ezren vannak úton vagy kaptak parancsot az indulásra. A kuvaiti al-Dzsaber légibázison F-16-os vadászgépek mellett Thunderboltok és F-15E típusú gépek is vannak. Csak a szaúdi támaszponton több mint 70 harci, felderítő és utasszállító gép várja a támadási parancsot. Emellett állomásoznak amerikai egységek Katarban, Bahrainban, az Egyesült Arab Emirátusokban, Ománban, valamint Törökországban is.
Nagy-Britannia
A brit hadsereg egynegyede - összesen 45 ezer fő - állomásozik az öböl térségében a katonai akció indítására várva. Kuvaitban állomásozik a 15 ezer fős 1. páncélos hadosztály, melynek fő ereje a 7. páncélos dandár, a híres "Sivatagi Patkányok", akik harcoltak az első öbölháborúban, majd jelen voltak Boszniában is. A hadosztály felszerelésébe 116 Challenger 2-es harckocsi, 32 Scimitar típusú könnyű páncélos önjáró löveg, 136 páncélozott csapatszállító jármű, egy 32 tüzérségi egységből álló rakétagránát-vető üteg és 12 támadó helikopter tartozik.
A Challenger tankot az esetleges invázió esetén lehet eredményesen használni: fegyverzetével képes az ellenséges harckocsik megsemmisítésére is. A britek nehéztüzérséget is vittek: összesen 32 darab AS-90-es gépágyú és 18 kisebb kaliberű agyú is készültségben van. A 136 darab Warrior páncélozott szállítójármű a Challengerhez képest jóval mozgékonyabb, de kisebb ágyúval és páncélzattal rendelkezik; összesen tíz embert tud szállítani, a tankoknál nagyobb sebességgel.
A királyi haditengerészet húsz éve nem látott méretű erővel vonult fel. Már januárban kifutott a dél-angliai Portsmouthból az Ark Royal repülőgép-hordozó, fedélzetén 1089 fővel, több tucat vadászgéppel, bombázóval, harci helikopterrel és tengeralattjáró elhárítására alkalmas helikopterrel.
Néhány napra rá az Ocean helikopter-hordozó követett is kifutott. A királyi haditengerészet legnagyobb hajója, 300 tengerészgyalogossal, a légierő 400 katonájával és húsz - Sea King, Lynx és Gazelle típusú - helikopterrel a fedélzetén hagyta el a Plymouth melletti Devonport hadikikötőjét. Nagy-Britannia az 1982-es falklandi háború óta nem vont össze ekkora haditengerészeti erőt.
A brit flottakötelékben összesen 17 egység hajózik, így még egy repülőgép-anyahajó, 3 romboló, két Trident osztályú, robotrepülőgépekkel felszerelt atommeghajtású tengeralattjáró, és 11 kisebb hadihajó, valamint négyezer különlegesen kiképzett, kétéltű járművekkel, tüzérséggel megerősített tengerészgyalogos is része a brit flottának.
A britek 100 repülőgépet is a térségbe szállítottak, köztük 75 harci gépet; a többi légi utántöltő, felderítő és egyéb kiszolgáló célú gép. A harci gépek között Jaguar és Tornado felderítő gépek, VC-10-es és TriStar légi üzemanyag-utántöltők, Hercules szállító repülőgépek, ASRAAM levegő-levegő rakétával felszerelt, légi harcra kialakított Tornado F-3-asok, valamint célra vezérelhető fegyverekkel felszerelt Tornado GR4-es és Harrier GR7-es vadászbombázók lesznek. A kötelékben van összesen 27 Puma, illetve Chinook típusú helikopter is.
Ausztrália
Az ausztrál hadsereg egy repülős századot küldött, F-18-as vadászgépekkel és három Hercules szállítógéppel. Emellett különlegesen kiképzett egységeket vezényeltek a helyszínre, amelyeket elsősorban mélységi felderítésre és kommandós akciókra, és kisebb támadásokra képeztek ki. Ausztrália ezenkívül egy hajón harci helikoptereket és légelhárító fegyverzetet is szállított az Öbölbe.