Szaddám támogatta, az iraki nép elüldözi a palesztinokat

Az iraki vezetés befogadta és támogatta a palesztin menekülteket, akik - bár tulajdont nem szerezhettek -, szinte ingyen élhettek Irakban. A palesztinok többsége ezért támogatta Szaddám Huszeint. A Szaddám-rendszer bukása után minden megváltozott. A palesztinok kegyvesztetté váltak, elüldözik és gyűlölik őket az irakiak. Azt mondják, csak élősködtek rajtuk. Az [origo] helyszíni riportja Bagdadból.

A Haifa a bagdadi palesztinok klubja volt. A focipálya gyepén most sátrak állnak: több mint 200 család keresett itt menedéket.

"Nem volt hová menni", mondja Ibrahim Rifát.

Szaddám Huszein bukásával a palesztinok hajléktalanokká lettek: az iraki ingatlantulajdonosok elüldözték albérlőiket.

"Durván bántak velünk. Fegyverrel is fenyegetőztek. Egyeseket megvertek".

A palesztinok 1948-ban menekültek Irakba a mai Izrael területéről. A mindenkori bagdadi vezetés gondoskodott róluk: rendelet kötelezte a házak, lakások tulajdonosait, hogy a palesztinoknak jelképes bérleti díjat számítsanak fel. A díjak évtizedek óta nem emelkedtek, a tulajdonosokat az állam nem kártalanította.

Ibrahim valószínűleg az utolsó palesztin, aki a háború előtt Irakba érkezett: március 15-én szállították Bagdadba az ammani börtönből.

Ibrahim Ciszjordániából menekült Jordániába. "Az izraeliek meg akartak ölni".

Jordániából Marokkóba utazott, a megbízatásáról nem árult el részleteket, mint ahogy azt sem mondta meg, melyik fegyveres csoport tagja volt.

Miután hálózata lebukott a marokkóiak visszaküldték Ammanba, ahol egy amerikai diplomata meggyilkolásának gyanújával őrizetbe vették.

Ibrahim azt mondja nem ő ölte meg az amerikait. Állítja, csak izraeli katonák ellen harcolt.

Jordániában öt hónapig volt vizsgálati fogságban.

"Kínozták?"

"Persze".

A jordániai titkosszolgálatot a palesztin területekre történő fegyvercsempészet is érdekelte.

"Érkeznek fegyverek Jordániából?"

"Persze".

Öt hónap után azt mondták Ibrahimnak nevezze meg azokat az arab államokat, ahova kitoloncolhatják. Irak nem volt az első három között.

Bagdadba pénz nélkül érkezett. Az iraki kormány - bár feltehetően tudott érkezéséről - nem vette fel vele a kapcsolatot: napokon belül kitört a háború.

Ibrahim felesége és nyolc gyereke a palesztin területeken vannak, a település nevét nem árulta el.

Egyedül él a sátrában. Kalasnyikovjával részt vesz a tábor védelmében.

"Mivel védtem a hazámat, azt mondják rám, terrorista vagyok". Arab országokba nem mehet és kevés az esély, hogy valahol nyugaton menedékjogot kaphat.

"Nem tudom mi lesz velem", mondja a vékony, szemüveges férfi.

Jelenleg minden táborlakó sorsa bizonytalan. A Haifa Klub területén gyülekező palesztinokról a nemzetközi segélyszervezetek gondoskodnak.

"Leginkább a gyógyszerek hiányoznak", mondja Rifát. Kevés a vérnyomáscsökkentő és a szívgyógyszer.

Az irakiaktól nem sok szolidaritásra számíthatnak: szerintük a palesztinok élősködtek rajtuk. "Gyűlölöm őket", fakad ki egy iraki férfi a tábor közelében.

A palesztinok többsége viszont támogatta Szaddám Huszeint, mert kiállt ügyük mellett. Annak ellenére támogatták, hogy az első hullámban érkezett menekültek leszármazottai is másodrendű polgárokként éltek Irakban. Ingatlanuk nem lehetett - ez a mostani exodus okozója -, és hivatalosan autót sem birtokolhattak. Állami hivatalban nem vállalhattak munkát. Nincs semmilyen állampolgárságuk.

A Haifa Sportklub pályáján mosdót kezdtek építeni: a palesztinok hosszú bizonytalansságra rendezkednek be.

"Jövő? Nekünk nincs jövőnk", mondja Rifát.

Makai József, Bagdad