A TUC új főtitkára, Brendon Barber - akit a Blair által kedvezményezett, "mérsékelt" jelölttel szemben választottak nemrég a szövetség élére - az első napot záró felszólalásában azt mondta: jóllehet a munkásság helyzete sokat javult a Labour 1997-es hatalomra kerülése óta, a kormány még adós "annak a munkahelyi méltányosságnak a maradéktalan megteremtésével, amit követelünk tőle". Barber szerint a kormány még mindig "túlságos együttérzéssel" hallgatja meg a munkáltatók panaszait "az úgynevezett bürokrácia elburjánzásáról", pedig nyilvánvaló, hogy amit a munkaadók bürokráciának neveznek, az a munkavállalók jogainak biztosítása.
Sir Bill Morris, a TUC legnagyobb tagszervezetének, a közlekedésieknek (TGWU) a főtitkára éles támadást intézett a gyáriparos szövetség (CBI) ellen, mondván: az folyamatosan "nyüszít", és arra próbálja rávenni a kormányt, hogy "csukja be a fülét, ha mi a munkások jogaiért emeljük fel a szavunkat". Sir Bill szerint "katasztrófához" vezet az a terjedő munkáltatói kultúra, amely kizárja a konzultációt a munkásokkal saját jövőjükről, s amelybe belefér, hogy a dolgozóknak SMS-üzenetekben mondjanak fel.
A szakszervezeti vezető szerint a brit munkavállalók még a XXI. században sem kezdhetnek törvényes munkabeszüntetést anélkül, hogy állásukat veszélybe sodornák, és a szakszervezeteknek még mindig nincs joguk a kidobott dolgozók támogatására. Miközben a miniszterek a babérjaikon üldögélnek, tagjaink a munkaközvetítők előtti sorokban senyvednek - fogalmazott Morris. Tony Blairrel a brit szakszervezeteknek azóta van elszámolnivalójuk, hogy a jelenlegi kormányfő - miután 1994-ben az akkor még ellenzékben lévő Munkáspárt élére került - az általa meghirdetett "új Labour" jegyében módszeresen lenyesegette a pártról a régi "balos" kinövéseket.
Blair egyebek mellett lazította a párt és a szakszervezetek hagyományosan szoros kapcsolatát, és kivetette a pártalkotmányból a "társadalmi tulajdon" felsőbbségét hirdető, a mindenkori Labour-kormányoknak gyakorlatilag átfogó államosítást előíró passzust. A TUC az éves kongresszus előtt nem titkolta, hogy ki fogja használni a kormánynak az utóbbi hetek súlyos belpolitikai megrázkódtatásai miatti viszonylagos sebezhetőségét, és támadni fogja a neki nem tetsző intézkedési terveket. Ezek között előkelő helyen van a felsőoktatásban tervezett szelektív tandíj, az állami egészségügybe magántőkét bevonó kórházalapítványi rendszer, valamint a további privatizációs tervek.
A hét közepén az elfogadott napirend szerint az iraki háborút is határozatban fogja elítélni a kongresszus.