A grúzok egymást, a nagyhatalmak Grúziát fojtogatják

A magát győztesnek kikiáltó grúz ellenzék péntek estére újabb tömegtüntetést szervez, Eduard Sevardnadze elnök lemondását követelve. Egy kisebb vidéki tüntetésen délután ismeretlenek lövöldözni kezdtek. A szervezők szerint az elnök elcsalta a vasárnapi választásokat. Sevardnadze felháborodottan azt válaszolta, hogy még össze se számolták a szavazatokat. A volt szovjet tagköztársaságban nemcsak a szavazatok összeszámolása tűnik megoldhatatlannak: félbehagyott polgárháborúk és nyílt amerikai-orosz katonai vetélkedés teszik nehézzé a szegénységgel küszködő állam helyzetét.

Szaakasvili az elnök távozását követeli

"Már csak az elnök és kutyái hiszik el, hogy övék maradhat a hatalom" - kiabálta mikrofonba tízezer híve előtt kedden Mihail Szaakasvili ellenzéki vezető Tbiliszi főterén, miközben néhány sarokkal odébb felfegyverzett rohamrendőrök álltak készenlétben, az elnök parancsára várva. Hiába telt már el öt nap a grúz parlamenti választások óta, az igazi választási küzdelem csak most kezdődött.

Az ellenzék péntek délutánra szervezte a következő nagy megmozdulását Tbilisziben, a fővárosban. Zugdidi városában már délután ellenzéki gyűlést tartottak, ahol ötven civil ruhás ismeretlen lövöldözni kezdett. Többen megsebesültek.

A vasárnapi grúziai parlamenti választáson a közvélemény-kutatások szerint meg kellett volna buknia Sevardnadze elnök kormányzó pártjának. A szavazatokat lassan egy hete nem számolták még össze, de a részeredmények szerint az elnök pártja vezet. Sevardnadze régi híveiből szerveződött ellenzéki pártok szerint csalás történik, és ezért késnek az eredmények. Grúzia a választást követő válság mellett több hatalmas gonddal küzd: szakadár lázadók, szegénység, korrupció és amrikai-orosz rivalizálás rombolja a grúz közéletet.

A grúz parlamenti választás demokratikusabb és szabályosabb volt az eddigieknél, de ahhoz elég sok botrány kísérte a voksolást, hogy a legerősebb ellenzékiek és a kormányoldal is egyformán győztesnek tekintse magát.

A vasárnapi választásokkal a legnagyobb baj az volt, hogy sok településen nagyon hiányosak voltak a választási névjegyzékek, ezért egy csomó embert nem engedtek szavazni. A hivatalnokok által technikai hibának nevezett probléma elsősorban olyan településeken merült fel, ahol a közvélemény-kutatások az ellenzék legerősebb bázisát jelezték.

Ellenzéki tüntetők Tbilisziben rendőri felügyelet alatt

Az ellenzék nyilvánvaló csalásról beszélt, de a hatalom egyezkedni próbált: a legvitatottabb településeken meghosszabbították éjfélig a szavazóhelyiségek nyitva tartását, és megengedték, hogy aki személyi igazolványa szerint helyi lakos, az akkor is szavazhasson, ha nincs a neve a névjegyzéken. A kormány szerint így megoldottak minden problémát, az ellenzék szerint így is ezreket zártak ki a szavazásból.

Ráadásul az ellenzék szerint a kormányhivatalok vasárnap óta további csalásokon dolgoznak. A választásoknak ugyanis még mindig nincs végeredményük. Újabb technikai hibák miatt ugyanis nem sikerült még megszámolni a voksokat.

Az exit-poll (közvetlenül a szavazás után készített közvélemény-kutatás) eredmények szerint az ellenzék győzött. A félig összeszámolt szavazatok szerint azonban a kormánypárt vezet néhány százalékkal. Az ellenzékiek szerint ez az ellentmondás csak annak következménye, hogy elcsalták a választásokat, és azért számolnak ilyen lassan, mert éppen szervezik a további hamisításokat. Eduard Sevardnadze elnök, a kormánypárt vezetője szerint azonban minden teljesen törvényesen folyik, és a kis kihágások nem befolyásolhatják a végeredményt.

A szavazás körüli vitát tovább árnyalja, hogy a részvétel rendkívül alacsony volt: a választásra jogosult 3 millió grúz alig több, mint 34 százalékának szavazatán vitatkoznak. Ez éppen elegendő volt a voksolás érvényességéhez, mert Grúziában elég, ha a választók egyharmada szavaz.

A választással egybekötött népszavazáshoz azonban nem volt elég, ahhoz legalább 50 százalékos részvétel kellett volna. Így nem sikerült az alkotmányt módosítani: a kormány szerette volna, ha a következő választásokon 235 hely helyett csak 150-ről kell dönteni, mert a kisebb parlamenttel évi másfél millió dollárt spórolhatna a költségvetés.

Az egyik legnépszerűbb grúz híres ember, Robert Sturua, a legnagyobb grúz színház igazgatója arra kért mindenkit, hogy ne legyen vérontás. Nem csak ő fél, hogy a szemben álló erők véres küzdelemmel próbálják rendezni a választási vitát, hanem a nemzetközi szervezetek is robbanásig feszült hangulatról számoltak be. Pedig a fő ellenfelek néhány éve még együtt küzdöttek a korrupció ellen.

Az utcai tüntetéseket szervező ellenzéki vezér, Szaakasvili volt igazságügy-miniszter néhány évvel ezelőtt Eduard Sevardnadze oldalán állt. A 33 éves, amerikai egyetemen tanult közgazdász a volt szovjet külügyminiszter oldalán szállt be a politikába, miután befejezte külföldi tanulmányait. Szaakasvili akkor lett igazságügy-miniszter, amikor Sevardnadze éppen megpróbálta a korrupció elleni küzdelmet állítani politikája középpontjába. Szaakasvili lett a parlamenti korrupcióellenes bizottság vezetője is, de összeveszett az elnökkel, és saját pártot alapított, Nemzeti Mozgalom néven.

A másik fontos ellenzéki erő a Grúz Demokrata Párt, melyet szintén Sevardnadze volt híve alapított, Zurab Zvaria, aki a parlament elnöke is volt már. Zvaria kevésbé kemény az elnökkel szemben, de pártja - melyet a térségben kivételes módon egy nő, Nino Burdzsanadze vezet - Szaakasvilivel lépne koalícióra. Zvaria és Szaakasvili szövetségét nem csak politikai alapon támadják Grúziában. A szélsőbaloldali, ellenzéki Munkáspárt egyik vezetője kijelentette róluk: "Nem kell az örmény uralom!" Mindkét politikus részben örmény származású. Zvaria egy vitaműsor alkalmával annyira feldühödött az örményező munkáspárti kijelentésén, hogy behúzott egyet politikai riválisának.

Sevardnadze szavaz

Sevardnadze fél évvel ezelőtt szintén új pártot alapított, miután több volt embere is cserben hagyta előző szervezetét, a Grúz Polgárok Unióját. Mostani pártját Új Grúziáért néven jegyeztette be, és egyelőre még mindig nem tudni, hogy sikerült-e megnyernie a választást vagy nem.

Sevardnadze szövetségesből lett ellenfelei elsősorban azért kritizálják az elnököt, mert az egész grúz közéletet átszövő korrupcióval egyáltalán nem tudott mit kezdeni, sőt, szerintük nem is igazán akart. Utóbbit többek között azért állítják, mert az elnök unokaöccse és veje Grúzia legnagyobb üzleti vállalkozásait vezetik, az elnök fia pedig ugyan most az UNESCO-nál dolgozik, de ellenzékiek szerint arra készül, hogy 2005-ben átvegye édesapja örökségét, az elnöki széket.

Ha az ellenzék legyőzné Sevardnadzét, akkor egy olyan politikust szorítana háttérbe, aki harminc éve a legnagyobb ember Grúziában. Sevardnadze 1972-ben lett a grúz kommunisták vezetője, majd 1985-90 között szovjet külügyminiszterként dolgozott.

Grúzia 1991-ben vált függetlenné, a nacionalista és külföldről hazatért Gamszahurdia elnök vezetésével. Gamszahurdiát ellenfelei választási csalással, diktatórikus kormányzással vádolták, és 1992-ben katonai erővel megbuktatták. Gamszahurdia menekülés közben öngyilkos lett, a hatalmat pedig Sevardnadze vette át, aki demokratikus és Nyugat-barát kormányzást ígért. Sevardnadze ellen is próbáltak fegyverrel fellépni: eddig két merényletet élt túl a grúz elnök.

Az elnököt 1995-ben és 2000-ben is újraválasztották, de az alkotmány szerint többször már nem indulhat az ország vezetéséért. Új pártja viszont a parlamenti hatalmat biztosíthatná neki 2007-ig is.