Megbukott a grúziai családi állam

Aszlan Abasidze Moszkvába menekülésével Grúzia visszaszerezte Adzsária nevű tengerparti tartományát. Az Abasidze család több mint tíz éve magánbirtokként irányította a területet: idősebb Abasidze volt a tartomány elnöke, a fia pedig a főváros polgármestere. A hatalmukat biztosító pénzt a kikötőn átfolyó rengeteg olajból szerezték. Abasidze hiába robbantotta fel a tartományba vezető hidakat és szedette fel a síneket, kénytelen volt az orosz Biztonsági Tanács vezetőjének magángépén elhagyni tartományát csütörtökön.

Grúzia csütörtökön három elveszett területéből egyet visszaszerzett. Adzsária tartomány hivatalosan sohasem vált ki Grúziából, de gyakorlatilag családi birtokként működött az autonóm terület, melyet muzulmán grúzok laknak. Abházia és Dél-Oszétia, a másik két szakadár tartomány kormánya azzal fenyegette meg a közelmúltbeli csendes forradalomban győztes új elnököt, Szaakasvilit, hogy velük nem bánik el ilyen könnyen.

Szaakasvili vezette alig fél éve az országos tüntetéssorozatot Sevardnadze volt grúz elnök ellen, aki elcsalta a parlamenti választásokat. Sevardnadze lemondott, és Szaakasvilit elnökké választották, majd pártja több mint 80 százalékot kapott a megismételt parlamenti választásokon. Érdekes, hogy Igor Ivanov Sevardnadze és Abasidze távozása előtt is megjelent a távozók irodájában. A volt orosz külügyminiszter mindkét esetben a Kreml üzenetét hozta, mely döntőnek bizonyult a lemondásokban és a vértelen hatalomátvételekben.

Adzsária fővárosának, Batuminak az utcáin ezrek ünnepeltek csütörtök este, pedig az Ivanov különgépén éppen akkor menekülő Abasidze sokáig nagyon népszerű volt a 400 ezer lakosú tartományban. Adzsária Grúziának egyik legértékesebb területe. A Fekete-tenger és a török határ mentén fekvő vidék a volt Szovjetunió egyik legelitebb nyaralóhelye volt. Még fontosabb azonban, hogy az azeri és kazah olajlelőhelyekről Batumi kikötőjén keresztül megy tovább az áru. A Kaszpi-tenger olajának 60 százalékát pakolják itt át. A terület hosszú távon is rendkívül fontos: amerikai beruházók dollármilliárdokból építenek erre olajvezetéket, mely a Kaszpi-tengertől a törökországi kikötőkig tart.

Aszlan Abasidze

Adzsária önkormányzata évszázadok óta erős. Grúzok lakják ugyan, de az ország keresztény többségétől eltérően itt a lakosságnak legalább a fele muzulmán. Abasidze családja régóta befolyásos szereplője a helyi közéletnek, családfáját az 1600-as évek közepég vezeti vissza, és többen viseltek ősei közül magas méltóságokat. Nagyapja például a szovjet megszállás előtti grúz parlament képviselője volt.

Abasidze pályáját a hatvanas években angol tanárként kezdte, majd iskolaigazgató lett. A 80-as években kezdett politizálni, még kommunista vezetőként kapott tisztségeket először a helyi önkormányzatban, végül pedig a grúz kormányban. Grúzia függetlenségének kikiáltásakor Adzsária legbefolyásosabb embere lett. Az autonómiával rendelkező tartományt ugyan csak 1998 óta vezeti hivatalosan, de hatalma már korábban is megingathatatlannak tűnt. Közben grúz parlamenti képviselő, sőt egy ideig parlamenti alelnök is volt.

Miközben egész Grúziában káosz uralkodott, addig területén rend volt, a közbiztonság jobb volt, mint másutt. Sevardnadze elnökkel megállapodott, hogy területén azt csinál, amit akar, cserébe nem bántja a központi vezetést és valamennyi adót is átutal a központi kormánynak. A tengeri kereskedelemből komoly hasznot szerzett, ezt azonban részben családja számláira helyezte. Csempészéssel is vádolják, és drogkereskedelemmel is, igaz, a kábítószer elleni harcáért nemzetközi kitüntetést is kapott. (Tagja továbbá több akadémiának és a Máltai Lovagrendnek is.) Az ellenzéke ellen kemény kézzel lépett fel, a választásokat rendre elcsalták, de az emberek nagyobb biztonságban éltek, mint Grúzia többi részén. A fia, Georgij, Batumi polgármestere volt csütörtökig. Ő a sportkocsik megszállott gyűjtője volt, rendszeresen látni lehetett, ahogy Batumi tengerparti sugárútján fel-alá gyorsul kedvenc Lamborghinijével. Állítólag azért ott vezette autóit, mert féltette őket a rossz állapotú többi utcától.

Szaakasvilit Batumiban ünneplik

Abasidze népszerűsége Sevardnadze bukásával kezdett rohamosan hanyatlani. A helyiek kimaradtak a korrupt elit megbuktatása okozta országos eufóriából, és az elsöprő többség nem akart polgárháborút, márpedig Abasidze fegyveres ellenállást szervezett Tbiliszivel szemben.

Abasidze hatalmát erősítette jó viszonya Oroszországgal is. Abháziában orosz csapatok néznek farkasszemet a grúz hadsereggel, és néhány éve csecsen veszélyre hivatkozva megbombázták a Grúziához tartozó Pankiszi-szorost. Ezektől az incidensektől erősen megromlott az orosz-grúz viszony. Adzsáriában viszont háborítatlanul működik egy orosz katonai támaszpont. Szaakasvili most azt követeli, hogy az oroszok három éven belül vonuljanak ki innen, de Moszkvából már jelezték, tíz évig még maradni szeretnének.

Szaakasvili egyik legfontosabb programja az ország újraegyesítése, lehetőség szerint vér nélkül, de ha ez nem megy, akkor harcok árán. A közelmúltban 10 napot adott Abasidzének, hogy vezesse be tartományában is az új alkotmányt, engedje ott is a szabad választásokat, fegyveres erőit szerelje le és utalja át a grúz kormánynak a helyi adókat. Abasidze válaszul felrobbantotta a tartományt Grúzia többi részével összekötő hidakat, állítólag aláaknázta a kikötőt és felszedette a vasúti síneket. Mindkét oldal harcra készült, amikor Ivanov megjelent Moszkvából, és magával vitte Abasidzét. A háttérben feltehetően orosz-amerikai alku áll, mert a terület mindkét nagyhatalom számára fontos.

Magyari Péter