Lefizetik a felkelőket az amerikaiak

Kisebb összegeket fizetnek a munkanélküli iraki férfiaknak az amerikai katonák, hogy azok ne támadjanak rájuk. A "parancsnokok vészreakció program" keretében több mint 100 millió dollárt osztanak ki kisebb-nagyobb projektekre, de ugyanakkor a járőrözni induló katonák is tartanak maguknál pénzes borítékokat. Az amerikaiak azt remélik, hogy a programmal túllicitálhatják a felkelés szervezőit, akik szintén pénzzel próbálják rávenni a munka nélkül maradt férfiakat arra, hogy az amerikaiakra támadjanak. 

A pénz vált az amerikaiak leggyakrabban alkalmazott fegyverévé Irak szunnita területein. A katonák dollárokkal igyekszenek elnyerni a munka nélkül maradt irakiak jóindulatát. A pénzt a parancsnokok vészreakciója - nevű program keretében kerül az egységek parancsnokaihoz.

Az 50-100 ezer dolláros összegeket a katonák kisebb nagyobb helyi projektek finanszírozására fordítják - a parancsnokok végső soron munkanélküli segélyben részesítik a felügyeletükre bízott körzetükben azokat, akik adott esetben fegyvert foghatnának a katonáik ellen. Manapság már a járőrök parancsnokai is visznek magukkal pénzes borítékokat a bevetésekre.

A program alapötlete az, hogy megpróbálják túllicitálni a felkelés szervezőit, akik szintén pénzt ajánlanak a munka nélküli férfiaknak, hogy vegyenek részt a katonák elleni támadásokban. A kifizetések "célpontjai" elsősorban olyan férfiak, akik a Szaddám rendszer bukása után munka nélkül maradtak: volt katonák, rendőrök, és Szaddám Baath Pártjának helyi tagjai.

"Találkoztam két fickóval. Azt mondták: 'nézd, nem szeretünk, de nem is utálunk titeket. De valaki 200 dollárt ajánlott, hogy ha végrehajtunk egy aknavetős támadást, vagy kiteszünk egy bombát az út mellé'. Pluszpénz jár, ha meg is ölnek valakit." - magyarázza a helyzetet Randalf Potterf ezredes, az I. gyalogoshadosztály civil kapcsolatokért felelős tisztje.

A parancsnokok általában kisebb összegeket fizetnek az irakiaknak, akik megígérik, hogy elvégeznek valami közmunkát. David Kricky századparancsnok például 350 dollárt fizetett néhány tikritinek, akik megígérték, hogy összeszedik a szemetet az utcájukban. Egy másik alkalommal 770 dollárt fizetett néhány férfinak, akik újra működésbe hoztak egy öntözőcsatornát - írja a Washinton Post.

Jeffrey A. Sinclair alezredes ötszáz dollárt adott egy hivatásos sofőrnek, hogy az megjavíttathassa a teherautóját, és újra dolgozni kezdjen, de fizetett már "fájdalomdíjat" a harcokban elesettek hozzátartozóinak, fizetett szemétszedésért, és futballmezt vásárolt egy helyi focicsapatnak. "Inkább adunk nekik valamit, minthogy ránk lőjenek" - foglalja össze a pénzosztások lényegét Sinclair.

Akciónként ötven dollárt fizetnek a felkelők

Az irakiaknak kiosztandó kisebb nagyobb összegekre az amerikaiak 105 millió dollárt különítettek el az ország költségvetéséből. Az amerikai védelmi minisztérium várhatóan tovább bővíti a sikeresnek tűnő programot, ezért a 2005-ös költségvetési évben a katonák már 300 millió dollárt oszthatnak szét, hogy megvásárolják az irakiak semlegességét.

"Ez gazdasági háború" - mondja Courtney Paul alezredes, egy Tikritben állomásozó utászdandár parancsnoka, aki hozzátette: "a felkelők 50 dollárt fizetnek nekik támadásonként. Ez egyharmada annak, amit egy iraki nemzeti gárdista keres havonta."

Potterf alezredes szerint a programok hatására senki sem szereti meg Amerikát mintegy varázsütésre. Az ezredes szerint a támogatásokban részesülő irakiak "nem lengetnek majd amerikai zászlókat. De nem is ezt akarjuk. A cél csak annyi, hogy semlegesek legyenek, és ne tegyenek bombákat az utak mellé."