Három éve tart a terrorháború

Az elmúlt három évben új globális konfliktus vette át a hidegháborús fenyegetést: a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Az USA elleni 2001 szeptember 11-i támadások óta két háború tört ki a terrorizmus-ellenes küzdelem jegyében, szigorúbbak lettek a törvények, átalakították a NATO-t. Az öngyilkos terroristák példát mutattak: az utóbbi években számos hasonló merényletben gyilkoltak meg civileket. Az iszlám világ és Amerika megítélése megosztja a Föld közvéleményét. Az Egyesült Államok világossá tette, hogy a szövetségesei nélkül is képes háborút kezdeni.

A teljes nyugati védelmi politika megújítását hozta a terrorizmus elleni harc. A NATO 2002-es prágai csúcsán az addig közös védelemre berendezkedett katonai szövetség eldöntötte, hogy kész megelőző csapásokat végrehajtani, bárhol a világban. A hagyományos fegyverkezés helyett a kisebb, jobban kiképzett, fejlett technikával fölszerelt, mozgékony és gyorsan bevethető alakulatoké a jövő. A NATO hadseregei között megkezdődött a specializáció: a minden fegyvernemet felvonultató nemzeti hadseregek helyett a részfeladatokra koncentrált, ütőképesebb kis erők lépnek.

Ugyanakkor az Egyesült Államok az iraki háború kitörésével megmutatta, hogy nincs szüksége a régi szövetségi rendszerre. Az ENSZ és a NATO megkerülésével indított háború alapjaiban rendítette meg a hidegháború idején kialakított nemzetközi diplomáciai rendet. A lehetséges változtatásokról éppen csak megkezdődtek a viták.

Fontos szövetségessé vált Musaraf Pakisztánja

Az új háborúk és terrorizmus elleni küzdelem átalakították a szövetséges rendszereket is, elsősorban Ázsiában változtatva a hidegháborúban megszokott felálláson. 2001 szeptembere után minden a térség minden országának döntenie kellett, hogy együttműködik-e Amerikával a terroristák elleni hajtóvadászatban, vagy nem. Pakisztán, mely az USA fontos szövetségese volt a kilencvenes évek elejéig, de a tálibokkal a legjobb viszonyban lévő kormányzatnak számított, kulcsszereplővé vált. Pervez Musarraf, a puccsal hatalomra jutott elnök engedett Amerikának. Cserébe sok pénzt kapott és azt az ígéretet, hogy Amerika nem áll a régi ellenség, India mellé. Musarraf egyelőre őrzi hatalmát, de a lakosság egy jelentős része ellenszenvvel figyeli az amerikaiaknak tett gesztusokat, amit jól jellemez, hogy az afganisztáni törzsekkel rokon nemzetiségűek lakta területeket a múlt héten is bombázták a kormánycsapatok.

A megváltozott helyzet Szaúd-Arábiát hozta a legkényelmetlenebb helyzetbe. A szaúdi kormány évtizedek óta a legfontosabb szövetségese volt az amerikaiaknak: a szaúdi olaj biztonságos felvásárlása biztosította a szaúdi gazdaság fejlődését, ahol az ultakonzervatív királyi család féken tartotta a nyugat-ellenes indulatokat, sőt az amerikai katonák támaszpontokat használhattak az országban. Irak megszállásával a szövetséges kezd fölöslegessé, sőt egyre kínosabbá válni: az amerikaiak az olajat most már Irakból is megkaphatják, a korrupt királyi család pedig egyre kiszolgáltatottabb a terroristáknak. Nincs már szüksége az amerikaiaknak az Irak féken tartására használt szaúdi támaszpontokra sem.

Törökország is célponttá vált

Hasonlóan nehéz helyzetbe került Törökország, ahol a leginkább Amerika-barát kormány működik az iszlám világban. Az ország pont ezért vált a térség terroristáinak fő célpontjává. A török kormány ugyanakkor megpróbált ügyeskedni az Irak elleni háború idején: rengeteg pénzért sem engedték át az amerikai szárazföldi csapatokat, de nem is indítottak támadást a kurdok lakta észak-iraki területek ellen.

Az Amerika-ellenes Irán szerepe is megváltozott. Az iraki rezsim bukásával Irán maradt a térségben a legnagyobb nyugat-ellenes katonai nagyhatalom, és atomprogramja minden eddiginél jobban foglalkoztatja a diplomáciai világot. Irán a palesztin felkelés egyik legnagyobb szponzora. A kilencvenes évek végén megindult reformok megakadtak, az országot továbbra is a síita vallási vezetők irányítják. A fokozott amerikai jelenlét ugyanakkor jóval óvatosabbá tette Irán vezetését: az USA ellenében az Európai Unió vezető államaihoz közelednek. Ugyanakkor az iráni vezetők minden erejükkel azon vannak, hogy eltereljék annak a gyanúját, hogy az ország titokban atomfegyvert épít.

Kadhafi a Nyugathoz közelítené Líbiát

Hatalmas meglepetést okozott a világ számára Líbia, amikor lehetővé tette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, és az ENSZ ellenőrei számára, hogy betekintést nyerjenek addigi titkos atom és vegyifegyver-programjába. Kadhafi ezredes országát George Bush elnök a szeptember 11-i terrortámadások után a "Gonosz tengelyének" tagjaként említette. A korábban "latorállamnak" titulált észak-afrikai diktatúra azonban mostanra igyekszik minél közelebb kerülni a nyugathoz, és a békemozgalom egyik fő támogatójaként feltűnni.

A terrorizmus elterjedése az izraeli helyzetre is rossz hatással volt, az öngyilkos merényletek mindennaposakká váltak a térségben, amelyre rendre katonai megtorlás a válasz.