Három éve tart a terrorháború

Az elmúlt három évben új globális konfliktus vette át a hidegháborús fenyegetést: a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem. Az USA elleni 2001 szeptember 11-i támadások óta két háború tört ki a terrorizmus-ellenes küzdelem jegyében, szigorúbbak lettek a törvények, átalakították a NATO-t. Az öngyilkos terroristák példát mutattak: az utóbbi években számos hasonló merényletben gyilkoltak meg civileket. Az iszlám világ és Amerika megítélése megosztja a Föld közvéleményét. Az Egyesült Államok világossá tette, hogy a szövetségesei nélkül is képes háborút kezdeni.

A korábbi szövetségi rendszereket Európában is átrajzolta a terrorizmus elleni háború, itt azonban nem diktatúrák túlélése és politikai rendszerek összeomlása a tét, hanem sokszor belpolitikai pártvitáknak rendelték alá a terrorizmus elleni háború kérdését. Néhány mozzanat azonban mégis hosszabb távú változást okozott: Tony Blair miniszterelnök Amerika első számú szövetségesévé tette Nagy-Britanniát a terrorellenes háborúban. Ezzel a lépéssel Nagy-Britannia visszaszerzett valamennyit az utóbbi évtizedekben jelentősen megkopott nemzetközi tekintélyéből..

A békepárt hangadójává vált Franciaország ugyanakkor visszatért a múlt század 60-as éveinek Amerika-ellenes politikájához, és az erősebb európai önállóság fő propagálója lett. A franciák a németekben találtak szövetségest, és velük szemben az olasz-brit háború-párti szövetség bontakozott ki. A két oldal nem csak a háború miatt áll szemben egymással: az EU-val kapcsolatos vitákban is megmaradt a két pár szemben állása, ami túlmutat aktuálpolitikai kérdéseken, hiszen mindkét szövetség egy-egy tagját vezeti bal és jobboldali kormány.

Válaszul a franciák háborúellenességére, Amerikában az irak elleni támadás előestéjén valóságos franciaellenes hisztéria tört ki. A republikánusok bojkott-mozgalmat indítottak a francia termékek ellen, a "francia" a hazafiatlan, békepárti, baloldali gyanús alakok szinonimájává vált. A franciaellenes kampány legabszurdabb eseménye az volt, amikor a Kongresszus büféjében az angolul "French fries"-nak, azaz francia krumplinak nevezett hasábburgonyát szabadságkrumplivá ("Freedom fries") keresztelték át.

Eddig a terror Európában volt képes egyedül kormányt dönteni: a 2004 márciusi madridi merénylet hirtelen megváltoztatta a közhangulatot két nappal a választások előtt, és a toronymagasan vezető jobboldalnak távoznia kellett a kormányról. A madridi eset bebizonyította, hogy a terrorizmussal teljes nemzetek is zsarolhatóak.

Mindenki fegyverkezik

Az új kihívás miatt fegyverkezik a világ. 2001 óta rohamosan nőnek a hadi kiadások mindenütt a világon. Az amerikai katonai költségvetés 220-ról 480 milliárd dollárra növekedett. A hadi kiadások jövőre is tovább nőnek világszerte: új verseny van kibontakozóban - Oroszország 40, Kína 12, India 18 százalékkal költ majd többet hadseregére. Az iraki háború alatt Japánban módosították az alkotmányt, lehetővé téve, hogy az ország hadserege külföldön is részt vehessen fegyveres konfliktusban. Ausztrália egyre aktívabb katonai szerepet vállal Délkelet-Ázsiában, tovább növelve a fegyverkező országok számát.

A terrorizmus szeptember 11-én tapasztalt eszközével egyre több konfliktusban élnek a katonailag gyengébb felek. A csecsen terrorizmusnak Oroszországban több mint ezer áldozata volt az utóbbi években, bár a civilek elleni, sok életet követelő, látványos támadások ott szeptember 11-e előtt is elkezdődtek már. Oroszország azonban felhasználja az amerikai retorikát a csecsenek elleni küzdelemben. Putyin elnök a szakadár területtel kapcsolatban mindig elmondja, hogy ott húzódik a nemzetközi terrorizmus elleni háború egyik fontos frontja. Oroszország különösen a beszlani túsztragédia óta egyre hangosabban követel jogot arra, hogy a NATO-hoz hasonlóan a világ bármely pontján megelőző csapásokat mérhessen a terroristák állásaira.

Amerika terrorellenes harca a vietnami háborúhoz hasonlóan megosztja a közvéleményt. Bár az egyes kormányok általában támogatásukról biztosítják az USA-t a terror elleni küzdelemben, a közvélemény számára azonban egyre visszatetszőbb Bushék közel-keleti előrenyomulása. Sokak szerint Bush és köre csak hatalma biztosítására használja a folyamatos riadókat, és az állandó feszültséget. Általános véleménnyé vált az is, hogy Bush elnök a terrorellenes háborút a világ olajtartalékainak megszerzésére használja fel. Az utóbbi három amerikai lépései miatt eltűnni látszik az a szimpátia, amelyet a világ a szeptember 11-i terrortámadások után érzett az Egyesült Államok iránt.