2004. augusztus 5.
Tárgy: Eladó katonák!
Kedves Mr Moore!
A Nevem Tony Pietsch, nemzeti gárdista vagyok, Irakban és Kuvaitban állomásoztattak 15 hónapig. Sok más gárdaegységhez hasonlóan az én csapatomat is konvojbiztosításra osztották be. Géppuskás autókon mentünk Irak aljától Bagdadtól kétórányira északra.
Az iraki ellenállás őrületes volt. Rengeteg éjszakát töltöttem ébren, miután a közelben aknagránátok csapódtak be. Néhány elég közel esett le ahhoz, hogy köveket vágjon a sátor falához. Láttam út menti bombákat robbanni. Irakiak próbálták bezúzni a kocsink oldalát. Kisgyerekek intettek be, kövekkel dobálták meg a géppuskatornyokban álló katonákat. Egyszer eltévedtünk Bagdadban. Az emberek órákon keresztül csak gonoszul néztek ránk, és az öklüket rázták.
Több nap volt halálfélelmem, mint meg tudom számolni. Az első emberünket néhány héttel a bevetés vége előtt vesztettük el. Úgy tűnik, a semmiért, mert az összes düh és ellenségeskedés azért van, mert ott vagyunk. Dühösek a kínzásokkal kapcsolatos botrányokért, a járulékos veszteségekért, ami mindig előfordul.
Nem tudom, hogyan folytatódik az életem, de bánom, hogy az a tizenhat éves fiú voltam, aki extra zsebpénzre vágyott, és felvételt keresett az egyetemre.
Anthony Pietsch