Félig háború, félig béke van

Czimre László naponta jár Csecsenföldre. Az Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársa segélyeket oszt a helyieknek, de éjszakára nem maradhat a veszélyes területen. Az orosz hadseregtől bérelt testőreivel minden reggel bemegy, és minden este távozik. Az [origo] Csecsenföld déli részén érte utol, ahol egy irodában meleg ruhák és tisztálkodószerek elosztását szervezte éppen. A szeretetszolgálat 10 éve folytat missziót Csecsenföldön.

Mivel foglalkozik most?

Groznijtól délre, az urusz-martani kerületben 3500 gyereknek adunk téli ruhát és 2700 családnak higiéniai felszereléseket. Szappant, mosóport, fogkrémet, ilyeneket. Ezt a program az EU is támogatja.

Most háború van vagy béke, ahol Ön tartozkódik?

Félig háború, félig béke. Ezt úgy kell elképzelni, hogy konkrét katonai cselekmények nincsenek, de minden nap történik valamilyen erőszakos támadás. Hol egy katonai járőrt támadnak meg, máskor egy konvojt, felrobbantanak egy ellenőrző-pontot, vagy egyszerűen csak rálőnek egy rendőrségi vagy egy kormányépületre. Az egész ország területén ez a helyzet, valamilyen támadás minden napra jut, de nincs igazi háború.

A csecsen ellenállók mennyire szervezettek? Lehet tudni, hogy ki harcol kivel?

Nem reguláris hadsereg ellenállásról van szó, inkább partizán akciókról. Az itteniek szerint körülbelül kétezer ellenálló lehet a közeli hegyekben. Ők néha váratlanul lejönnek a hegyekből, lecsapnak, aztán visszamennek. Valamennyire szervezettek, de nem igazi hadseregről van szó.

A civilek támogatják őket?

A nép már nem akar háborút. Tíz éve ebben élnek, azóta folyamatos és mindennapos az erőszak. Kiszolgáltatottak és szeretnének végre nyugodtan élni. Ezért a többség már inkább elfogadja az orosz megszállást, csak legyen már vége az egésznek.

Az orosz katonai megszállás mennyire érezhető a civilek számára?

Nagyon keményen. Mindenütt katonák vannak, az utcákon harckocsik járnak, tele vannak a városok ellenőrzőponttal, mindenütt katonákba lehet ütközni.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a második háború meghirdetésekor azt ígérte, hogy újjáépítik majd Csecsenföldet. Ebből látszik valami?

Igen, megy az újjáépítés. Sok helyen látni építkezéseket, főleg állami intézményeket, iskolákat újítanak fel. Beindítanak üzemeket is és a mezőgazdasági termelést is elkezdték szervezni. Nagy pénzeket ölnek az oroszok mostanában Csecsenföld rendbe rakásába. Próbálnak minél több munkalehetőséget teremteni.

A kilencvenes évek végén kétszázezer ember menekült el Csecsenföldről, a teljes lakosság ötöde. Velük mi a helyzet?

Körülbelül 30-35 ezren maradtak még mindig közülük a szomszédos Ingusétiában. Többségük rokonoknál lakik, és valószínűleg ők már ott is maradnak. A többiek visszaköltöztek.

Állítólag Csecsenföldön nagyon erős a nagycsaládok, klánok szerepe, és ez a hétköznapi életet is jelentősen befolyásolja. Ezt lehet érezni például a segélyek elosztásakor?

A segélyosztáskor mindig mi döntjük el, hogy kinek mit adjunk. Saját felméréseink alapján dolgozunk. Viszont a társadalmi és a politikai életben valóban nagyon jelentős a klánok szerepe. A legfelső vezetést ugyan Moszkvában jelölik ki, de megyei szinten már a vérségi kötelékek számítanak. Hogy kiből lesz a falu vezetője vagy egy település rendőrfőnöke, az is családi alapon dől el. A helyi adminisztráció e szempontok alapján épült ki, és ehhez az oroszok nem nyúltak hozzá.

Miben szorulnak segítségre leginkább a civilek?

A következő év még elég kritikus lesz, ez kiderül az ENSZ értékeléséből is. Élelmiszer, ruha, egészségügyi és higiéniai felszerelés is nagyon kevés van. Rendkívül gyenge az iskolák és az óvodák felszereltsége. Ezért sok gyerek nem is jár iskolába. Képtelen az ország önmagát ellátni élelemmel és ruhával. A fővárosban, Groznijban, a mai napig nem állították vissza az ivóvízhálózatot, kannákkal szállítják a városba a vizet, ettől pedig nagyon rossz a higiéniai helyzet. Sok településen nincs gázszolgáltatás, ezért nehéz főzni, nem lehet fűteni. Alig vannak csatornázott épületek. Az áramszolgáltatás az egyetlen, ami úgy-ahogy, de szinte mindenütt működik.

Korábban rengeteg hír érkezett arról, hogy külföldieket raboltak el az ellenállók, hogy a váltságdíjból finanszírozzák a harcot. Történnek még ilyen esetek?

Igen. Éppen most szabadult egy szlovák lány. Őt júliusban vitték el. Éppen ezért külföldiek nem is nagyon tartózkodhatnak Csecsenföldön. A határt lezárták, és csak engedéllyel lehet belépni. Külföldiek éjszaka egyáltalán nem tartózkodhatnak Csecsenföldön, ez az ENSZ előírásában is szerepel, és az oroszok is szigorúan ellenőrzik. Ezért kevesebb embert tudnak elrabolni mostanában, de így is történnek emberrablások. Én minden reggel bejövök valamelyik szomszédos, orosz fennhatóság alatt lévő tagköztársaságból, és még alkonyatkor elhagyom Csecsenföldet. Így is fegyveresek védenek. Az orosz hadseregtől lehet testőröket bérelni, én is így tettem.

A fokozott óvatosság ellenére volt már veszélyben?

Voltunk úgy, hogy közel volt a veszély. Egyszer csak harminc perccel az előtt hagytunk el egy hivatalt, hogy egy robbanószerrel telepakolt Kamaz teherautót nekivezettek. Az egész ház összeomlott. Arra is volt példa, hogy a Groznijban működő ingyen-konyhánkban voltam, és a szomszédos utcában lövöldözés kezdődött. Le kellett húzni a fejünket a repkedő golyók elől. Ezzel számolni kell, ha az ember Csecsenföldre megy.

Magyari Péter