Május elsején az Európai Unió tagja lett Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, és 2007-es belépésre ígéretet kapott Bulgária és Románia is. Idén lett az Unió tagja két földközi-tengeri szigetország, Málta és Ciprus is.
Ciprus volt az egyetlen, ahol tavaly nem tartottak népszavazást a csatlakozásról. Idén viszont szavazhattak a sziget lakói az újraegyesítésről. Az európai konfliktuskezelés egyik legnagyobb kudarcát hozta ez a szavazás. A hetvenes évek óta görög és török részre vágott sziget egyesítéséről az ENSZ közvetítésével nehéz alku után készítettek tervet, és az eredetileg szakadár északi törökök megszavazták a közös, autonóm szövetségekből elképzelt államot. A déli görögök azonban nem kértek ebből. Így idén csak a déli oldal lépett be az EU-ba, az északiak viszont jelentős támogatást kaptak a nyugati országoktól, és kiléptek az évtizedes diplomáciai elszigeteltségből is.
A török-kérdés az EU egyik legnagyobb gondja most. Hosszú évtizedek után áttörést jelent, hogy az év végén az Európai Unió tagállamainak vezetői úgy döntöttek: megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, amely a hatvanas évek vége óta szeretne a közösség tagja lenni. Törökország csatlakozásával szemben gazdasági és kulturális aggályok sora áll, a sok lakosú, szegény ország, ráadásul teljesen muzulmán. Hamarosan népesebb lesz, mint az eddigi legtöbb lakosú Németország, így arányosan a legtöbb EP-képviselő török lesz, ha belépnek. A csatlakozás-pártiak úgy vélik, ha Törökország nem lehet EU-tag, akkor fölösleges volt reformok évtizedes sorozatát ráerőltetni az ankarai kormányokra, és soha nem lesz igazi együttműködés a muzulmánok és a keresztények között. Ráadásul a török piac hatalmas, a török hadsereg nagyon erős, és mindkettőre szüksége lehet az EU-nak. Míg a gazdaságilag fejlettebbnek nem mondható Bulgária és Románia 2007-re várhatóan belép, a török tagság legkorábban is tizenöt év múlva várható. Addig, ha a tárgyalások a tervezett ütemben haladnak, EU-állam lesz Horvátország is.
A bővítés után idén először tartottak 25 országra szóló EP-választást. A közös parlament kevéssé érdekelte az európaiakat, a választási részvétel minden eddiginél alacsonyabb volt. A legtöbb mandátumot a jobbközép pártok szerezték, de a kiegyenlített erőviszonyok miatt továbbra is csak kompromisszumok sorozatával képes dönteni a Strasbourgban és Brüsszelben is működő testület.
Az új európai politikai ciklussal a szervezet vezetésére hivatott Európai Bizottságot is le kellett cserélni. A biztosok vezetőjét a tagországok kormányai sokáig képtelenek voltak megnevezni. Hosszú és átláthatatlan, informális találkozókkal titokzatossá tett alkudozás után a jobbközép elkötelezettségű portugál miniszterelnök, Barroso kapta a posztot. Barrosonak kellett elsőként szembesülnie azzal, hogy az EP-képviselők egyre fontosabbnak érzik magukat, és az általa kinevezett bizottságot első körben nem fogadták el. Barroso végül két nevet kihúzott és átrendezte a biztosi mandátumokat, a magyar biztos, Kovács László így lett energetikai biztos helyett adóügyi. Az EU-ban a Bizottság körüli herce-hurca megerősítette azt a vélekedést, hogy jobban kellene szabályozni a hatásköröket és a döntési rendszert. Ezt szolgálhatja majd az EU alkotmánya is, amit elvben idén elfogadtak a tagállamok, de még nem ratifikálták: lesz ahol népszavazás, máshol pedig a kormányok döntenek majd.
A NATO szintén tagjává avathatott több volt kommunista országot. Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia is tagjai lettek a világ legerősebb katonai szövetségének. A bővítéssel immár a Szovjetunió volt területére is bemerészkedett a NATO, amely ellen a közelmúltban még nukleáris háború haditerveit készítették ugyanott.