Meghalt Danny Sugerman, a Doors menedzsere

Kamasz rajongóként került a 60-as évek egyik legmeghatározóbb együttese, a Doors közelébe, és a zenekar lett viszonylag rövid életének értelme: 49 éves korában meghalt Danny Sugerman, a zenekar menedzsere, életrajzírója, archívum-vezetője.

Sugerman mindössze 14 éves volt, amikor egy koncert után megismerkedett Jim Morrisonnal, és a költő-énekes személyisége annyira lenyűgözte őt, hogy megszökött otthonról és csatlakozott a zenekar stábjához. Kezdetben rajongói levelekre válaszolt, Jim jegyzeteit rendezgette, turné-szórólapokat írt, miközben ő lett az elsőszámú kritikusa Morrison verseinek. Az 1990-ben megjelent Csodaország sugárút (Wonderland Avenue) című könyvében leírja azokat a hosszú beszélgetéseket, amelyek során úgy itta Morrison szavait, mint egy istenét, és őt is beoltotta egy életre a zene, a költészet szeretetével.

Jim 1971. július 3-i rejtélyes párizsi eltűnése nagyon megviselte Dannyt, aki rövid ideig Morrison elhagyott élettársa, Pamela Courson mellett keresett menedéket. Ez azonban évekig tartó heroin-függőségéhez vezetett. A kemény drogból végül a Doors szeretete vezette ki: a 80-as évek elejétől szinte minden energiáját a zenekar öröksége ápolásának szentelte. Előbb rávette a neves szakírót, Jerry Hopkinsot, hogy már-már elvetélt könyvét mégse dobja szemétkosárba, és a közös műből született meg a Morrison-irodalom máig felülmúlhatatlan könyve, az Innen élve senki ki nem megy (No One Here Gets Alive Out). Ezzel azonban Danny nem tekintette befejezettnek küldetését: menedzserként dolgozott a többi Doors-tag, Ray Manzarek billentyűs, Robbie Krieger gitáros és John Densmore dobos mellett, segítette Manzareket a film- és tv-archívumokban talált felvételek összeállításában, és a lelke volt több rajongóklubnak, egészen az internet-korszakig bezárólag.

1991-ben szaktanácsadóként működött közre Oliver Stone Doors-filmjénél, bár Rayhez hasonlóan egy idő után szakított a filmrendezővel, mert nem értett egyet Stone Morrison-ábrázolásával. Rendszeres szervezője volt a párizsi Morrison-találkozóknak és természetesen számos további Doors-szal kapcsolatos kötete jelent meg, a nagyformátumú, szintén "kötelező" Illusztrált történettől (The Doors - The Illustrated History) a dalszövegkönyvekig, és az együttesről írt fontos kortörténeti cikkek gyűjteményéig. Az ezredforduló idején vállalta a Manzarek és Krieger által létrehozott Doors of the 21th Century menedzselését, közben nélkülözhetetlen munkát végzett a klasszikus Doors-koncertek hanganyagának felkutatásában és kiadásában.

Danny Sugerman az utóbbi években többször is hallatta a hangját a marihuána Egyesült Államokbeli legalizálását követelők között. Halálát azonban természetesen nem ez okozta: a mértéktelen dohányzás tette tönkre tüdejét, és tüdőrák vitte el idő előtt. Ray Manzarek így kommentálta Danny halálát: "Hamarosan újra együtt röhöghetnek Jimmel".