Olasz pápára tesznek a legtöbben a fogadóirodákban

Nyilvánosságra hozták csütörtökön a pápa végrendeletét. E szerint II: János Pál öt évvel ezelőtt fontolóra vette lemondását. A pápa temetésére hatalmas tömeg érkezik az olasz fővárosba, csak Lengyelországból kétmillió ember indult útnak. A lengyelek úgy érzik, ezzel tartoznak a pápának. A római hatóságok már ötmillió zarándokra számítanak. A pápa utódját a fogadóirodák adatai szerint a legtöbben egy olasz bíborosban látják.

IV. Sixtus - halálakor kirámolták unokaöccsét

A pápai temetések a középkorban és azt követően is tumultusokat és fosztogatásokat hoztak Rómára a La Repubblica című olasz napilap csütörtöki összeállítása szerint. A középkorban a pápa halálhírére a tömegek gyakran nekilódultak "a pápai javaknak", fosztogatásokkal téve emlékezetessé az egyháztörténelmi eseményt. Ma már azonban inkább csak a zsebtolvajlás dívik. A Vatikánba özönlő zarándokok tömegében előszeretettel dolgoznak a világ minden részéből idesereglő zsebesek, a szürke hétköznapokon is.

A középkor és a reneszánsz századaiban, sőt a nem is olyan távoli múltban Róma püspökének halála kollektív gyászt jelentett, de egyben az Örök Város uralkodói székének megüresedését, a "reménytelenség" egyfajta kollektív érzését, amely gyakran vezetett tumultuózus jelenetekhez, rablásokhoz és fosztogatásokhoz.

Gaspare Pontani római történetíró beszámolója szerint alighogy terjedni kezdett IV. Sixtus (Francesco della Rovere - 1471-1482) halálhíre az éjszakában, egész Róma felriadt a rablások zsivajára. Fiatalok rohanták meg az elhunyt pápa unokaöccse, Girolamo Riario gróf palotáját, és sáskahadként mindent elvittek, még az ajtókat és ablakokat is. Másutt százával kötötték el a főpapoktól és nemesektől a teheneket és kecskéket, szamarakat és lovakat, disznókat és ludakat, más baromfival együtt, s a sózott húsnak és pármai sajtok tömegének is lába kelt.

IV. Pál pápa (Caraffa grófja) halálának napján, 1559. augusztus 9-én a tömeg a tömlöcöket rohanta meg, és kivétel nélkül kiszabadította a római börtönökben sínylődő rabokat. A Capitolium dombján pedig lerombolták az egyházfő akkor alig három hónapja emelt márványszobrát.

V. Sixtus halálhírére a 1590. július 11-én a Navona téren portékájukat kínáló árusok az érkező fosztogatók elől javaikat mentve menekültek el Rómából.

Nem késtek az ellenintézkedések sem, már a XV. század végén megerősítették a városkapuk őrségét a pápai halálhírre, és a bíborosok is részt vettek a pápai palota kincseinek és javainak megóvásában. A rablások és fosztogatások azonban már a pápák súlyos betegségének hírére is megindultak ezekben az évszázadokban.

A haldokló, de még életjeleket adó III. Honoriust (Lamberti di Fiagnano - 1124-1130) például kénytelenek voltak meg is mutatni az egyik ablakból az összesereglő népnek - amely már támadni kezdte a templomokat -, hogy ezzel akadályozzák meg a rablások továbbterjedését. A mind nagyobb méreteket öltő fosztogatásokról először a X. század elején történik említés, és e rablások nem csak Rómát, hanem az itáliai püspökségeket is fenyegették - írta a La Repubblica.