Egy grúz tévétársaságnak adott interjújában az egykori elnök panaszkodott, hogy miután 2003 őszén elűzték a hatalomból, viszontagságos lett az élete. Lemondásakor az új hatalom megígérte, hogy nem fogják felelősségre vonni, valamint a testőrségének költségeit is állják. Azt is megengedték neki, hogy ingyen maradhat a pazar tbiliszi külvárosában fekvő kormányzati villájában. De Sevardnadze szerint azt is megígérték, hogy magasabb nyugdíjban részesül, amit azonban sohasem kapott meg.
A havi átlagnyugdíj 14 dollár, kétszer több, mint Sevardnadze uralma idején, azonban ez alig elég a túléléshez. Ahhoz meg végképp kevés, hogy az exelnök, aki a Szovjetunió utolsó külügyminisztere volt, kifizesse 3800 dolláros tartozását a helyi szolgáltatónak.
A grúz forradalom kitörésének egyik fő oka volt az, hogy az embereknek elegük volt a Sevardnadze rezsimjét jellemző korrupcióból. Az exelnök vejét, aki az ország legnagyobb mobilszolgáltatójának tulajdonosa, őrizetbe is vették sikkasztás gyanújával. A vádat azonban ejtették, miután a Sevardnadze család 15 millió dollárt fizetett az államkasszába.