A gazdagoknál landol a nemzetközi segélyek nagy része

A gazdag országok által a szegényeknek felajánlott segélyek nagy része nem jut el a címzettekhez - állítja az ActionAid. A jótékonysági szervezet szerint a segélyek jelentős része fantomsegély, ami túlfizetett nemzetközi tanácsadókra, a folyósítás feltételeként szabott kereskedelmi megrendelésekre és adósságenyhítésre folyik el. Az ActionAid új nemzetközi szabályokat akar, hogy a segélyek ne a gazdagokat gazdagítsák.

Túlfizetett tanácsadóknál és drágán szállító cégeknél landol a fejlődő országok szegényeinek szánt segélyek java - áll egy friss jelentésben. Az ActionAid nevű jótékonysági szervezet szerint minden egyes segélyként felajánlott fontból csupán 40 penny jut el a rászorulókhoz a globális segélyrendszer hiányosságai miatt - írja a brit Guardian.

A vizsgálat szerint a gazdag országok által felajánlott segélyek átlagosan 61 százaléka tekinthető fantomsegélynek, míg ez az arány Franciaország és az USA esetében megközelíti a 90 százalékot is. Az ActionAid "politikai nagyotmondással" vádolja a gazdag országokat, és számos módszert ismertet, amellyel leplezni igyekeznek, hogy a rászorulókhoz eljuttatott segély kevesebb, mint amit hivatalosan közzétesznek.

"A legszegényebb országoknak szánt segélyek megfelelő célzásának hiánya a nemzetközi tanácsadócégek túlfizetett szakértői, a segélyek folyósításának az adományozó ország cégeitől való megrendelésekhez kötése, nehézkes és rosszul szervezett tervezési, megvalósítási és ellenőrzési követelmények, túlzott adminisztrációs költségek, késői és részleges folyósítások, az adósságenyhítés és a pénzek bevándorlási szolgáltatásokra fordítása, mind csökkentik a segélyek értékét" - állítja a szervezet.

Jóindulatúan kalkuláltak

Az ENSZ ajánlásai szerint a gazdag országoknak éves nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát kellene segélyezésre fordítaniuk. Ehhez képest kevesebbet, látszólag 0,25 százalékot fordítanak erre. Csakhogy - levonva a fantomsegélyeket - kiderült, hogy a valóságban átlagosan csak alig 0,1 százalék jut el a szegény országokhoz. A G7 országai - Nagy-Britannia, USA, Németország, Olaszország, Franciaország, Kanada és Japán - ennél is kevesebbet, nemzeti jövedelmüknek csupán 0,07 százalékát fordítják valós segélyezésre.

A kutatás szerint Nagy-Britannia még a jobbak közé tartozik, ugyanakkor például még így is hagyja, hogy a Nemzetközi Fejlesztések Minisztériuma (DfID) a segélypénzek 29 százalékát elherdálja. A jelentésben megszólal a minisztérium egyik munkatársa, aki szerint például Vietnamban havonta 18 ezer és 27 ezer dollár közötti fizetést adnak nemzetközi szakértőknek, tanácsadóknak, miközben helyiek havi 1500-3000 dollárért is megcsinálnák ugyanazt a munkát. A DfID hivatalosan azonban tagadja, hogy a segélyek egyharmada fantomsegély lenne. "Abszurd azt állítani, hogy az adósságenyhítés vagy a szakértők gyakorlati tanácsai nem számítanak valódi segélynek" - idézi a Guardian a tárca államtitkárát.

A jelentés készítői megjegyezték, hogy az eredmények nem pontosak, mivel az ehhez felhasznált adatok hiányosak voltak. Hozáteszik ugyanakkor, hogy jóindulatúan kalkuláltak, ami azt jelenti, hogy a jelzett visszásságok akár jóval nagyobb mértékűek is lehetnek.

Új nemzetközi szabályokat szorgalmaznak

Az ActionAid jelentése nem állítja, hogy nem volna szükség pénzügyi támogatásra, mivel ahova megérkezett a pénz, ott valóban segített is a szegénység kezelésében. A szervezet azonban az ENSZ-en keresztül új nemzetközi szabályokat fogadtatna el, amelyek értelmében ellenőrizhetnék, hogy a pénzt ott költsék el, ahol valóban szükség van rá.

Az új szerződésben tiszta és világos szabályokat fogalmaznának meg, például hogy ki fogadhat el segélyt, és az egyoldalú feltételrendszert kölcsönös érdekeltség váltaná fel, nemzetközi fórumokat hoznának létre, amelyeken az adományozók és a segélyezettek egyenlő feltételekkel kísérhetnék figyelemmel a haladást, és olyan új mechanizmusokat hoznának létre, amelyek segítségével jelentősen emelni lehetne a segélyek mennyiségét és pontosabbá tenni kiszámíthatóságukat.

További példák

A francia segélyeknek csupán 11 százaléka valós - állítja az ActionAid. Közel kétmilliárd dollárt tesznek ki a technikai költségek és félmilliárdot a Franciaországban élő menekültekre fordított pénzek, amit ugyancsak a segélyek közé számolnak. A pénzek 40 százaléka adósságenyhítés és hasonlók teszik ki.

Az USA egy dollár segélyéből 86 cent fantomsegély, mivel amerikai termékek és szolgáltatások megrendeléséhez kötik a pénzeket. George Bush AIDS-gyógyszer-terve elveti az olcsóbb generikus orvosságokat, amivel nagy haszonnal kecsegtető szerződéseket szerez az amerikai gyógyszergyártóknak, ugyanakkor így kevesebb beteg engedheti meg magénak a kezelést.

Érdekes módon segélyezi Japán például Vietnamot. A pénzek 86 százalékát olyan térségekben kell infrastrukturális beruházásokra költeni, ahol japán cégek működnek. Az ország kiemelkedő fontosságú a japán export szempontjából.

Kambodzsában az adományozók 2002-ben 50 és 70 millió dollár közötti összegeket költöttek 700 nemzetközi tanácsadóra. Ebből az összegből 160 ezer helyi köztisztviselő bérét lehetett volna kifizetni.

A már említett brit DfID kiküldetésbe utazó munkatársai első osztályú repülőjegyekre jogosultak, amelyeket ráadásul szabadságuk alkalmából is igénybe vehetnek. A kormányszerv adminisztratív költségei elérik a 11,5 százalékot, holott az alapokmányban 8 százalékban maximálták ezt - írja a Guardian.