A Köztársaság Palotája az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) presztízsépítménye volt, "a szocializmus acélba, betonba és üvegbe öntött névjegykártyája". 1976-ban nyitották meg a Hohenzollern dinasztia 1950-ben felrobbantott városi kastélyának helyén. Az épületben kapott helyet a keletnémet parlament, tartottak benne pártrendezvényeket, de népszerűvé azért vált, mert kikapcsolódást, szórakozást kínáló helyiségeivel, műsoraival, gasztronómiai kínálatával, a viszonylag fényűző környezettel messze a kelet-berlini kínálat fölé emelkedett. Sok csillárja miatt a köznyelv "Honecker (néhai párt- és állami vezető) lámpaboltjának" is nevezte.
A kelet-németországi rendszerváltás után bezárták a palotát, arra hivatkozva, hogy építésekor egészségre káros azbesztet is használtak. A palotát a szanálás után nem újították fel, ezzel szemben felfedezte magának az úgynevezett alternatív kulturális közeg, s a csupasz falak, vastraverzek között kiállításokat, színházi előadásokat kezdtek el rendezni. A palota megtartása mellett kiállók egyik legfőbb érve az, hogy az épületet továbbra is lehetne használni kulturális célokra, helyreállítása körülbelül annyiba kerülne, mint lebontása. Egy másik érv, hogy a palota lebontásával a történelem egy darabkáját törlik el.
Az ellenzők "szégyenfoltnak" tartják a palotát, s a vitákban az az érv is felbukkan, hogy ha egyszer a keletnémet vezetés felszámoltatta a Hohenzollern-palotát, a Köztársaság Palotájának is el kell tűnnie a föld színéről. A palota lebontása belenyúlna a következő évbe, s egyelőre nincs kilátás arra, hogy megépítsék helyén a tervezett kulturális-tudományos központot, a Hohenzollern-kastély újjáépítendő homlokzatával egyetemben. Egyes számítások szerint a terv megvalósításának költsége az egymilliárd eurót is meghaladná.