Csalódás a CIA-börtönökről szóló jelentés

Semmi új információt nem sikerült kiderítenie a CIA-börtönök ügyében vizsgálódó Dick Marty svájci képviselőnek, aki az Európa Tanács (ET) felkérésére próbálta felgöngyölíteni a tavaly ősz óta sokat emlegetett ügyet. Marty szerint nincs bizonyíték arra, hogy titkos CIA-börtönök működtek volna európai országokban, bár azt elismeri, hogy a terrorista tevékenységgel vádolt személyek külföldre szállítása, bevett gyakorlat. Marty jelentése azonban jórészt sajtószemle, az ügyről megjelent cikkeket ismételgeti. Az ET hétfői ülésén tárgyal a kérdésről.

A vizsgálatok jelenlegi állása szerint nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok arra, hogy az amerikai hírszerzés (CIA) titkos fogdákat működtetett volna Romániában, Lengyelországban vagy más országokban - állítja az Európa Tanács által összeállított, kedden nyilvánosságra hozott jelentés. A dokumentum szerint azonban számos jel utal arra, hogy valóban létezett egy rendszer, amelyben a kínzásokat "delokalizálták" (más, az emberi jogi követelményeket enyhébben kezelő országokba telepítették), "alvállalkozásba adták". A jelentést készítő svájci képviselő, Dick Marty szerint az is bebizonyosodott, hogy különböző európai helyszíneken embereket raboltak el, megfosztották őket szabadságuktól és titokban elszállították őket olyan helyekre, ahol azután embertelen módszereket, kínzásokat alkalmaztak velük szemben.

A képviselő szerint több száz, a CIA által bérelt repülőjáratról van szó, amelyek számos európai országon keresztülhaladtak. "Egyszerűen valószínűtlen, hogy az európai kormányok, de legalábbis azok titkosszolgálatai ne tudtak volna erről" - állítja a dokumentum. A jelentésben semmilyen vonatkozásban nem szerepel Magyarország: az ország neve elő sem fordul benne.

A CIA-botrányt a The Washington Post című amerikai lap robbantotta ki tavaly, november elején, amikor arról írt, hogy a CIA titkos kelet-európai létesítményekben tartott fogva és hallgatott ki terrorizmussal gyanúsított személyeket, mindenekelőtt az al-Kaida nevű nemzetközi hálózat feltételezett tagjait. A híresztelésekben Románia és Lengyelország szerepelt lehetséges helyszínként, de ezt mindkét ország tagadta. Ehhez kapcsolódva az a vád is felmerült, hogy a CIA illegálisan szállított különböző repülőjáratokon terrorizmussal gyanúsított személyeket olyan országokba, ahol az illetők kínzásoknak voltak kitéve: Marty vizsgálata erre a kérdésre is kiterjedt.

Mivel ez a kérdés az utóbbi hónapokban központi téma volt a nemzetközi médiában, az első vizsgálati eredményekről szóló - azaz még nem végleges - jelentést óriási várakozás előzte meg: az Európa Tanács sajtóközpontja kicsinek bizonyult, annyi újságíró érkezett Strasbourgba erre az alkalomra. Ehhez képest, a különböző mellékletekkel együtt 25 oldalas dokumentum csalódást keltett, ugyanis lényegében nem tartalmaz újdonságokat, csupán a különböző lapokban eddig megjelent híreket gyűjtötte egy csokorba. Ami például a "bizonyított emberrablásokat" illeti, a szerző részletesen foglalkozik egy iszlám radikális, bizonyos Abu Omar milánói elrablásával, amely az olasz igazságszolgáltatás vizsgálata szerint a CIA műve volt (Omart azután Egyiptomba szállították), illetve egy német állampolgár macedóniai őrizetbe vételével, akit aztán az amerikaiak Kabulba vittek kihallgatásra. Ezek az esetek eddig is ismertek voltak.

A jelentés kitér arra a faxra is, amelyet az egyiptomi külügyminisztérium küldött az ország londoni nagykövetségére, s amelyet a svájci titkosszolgálat megszerzett: eszerint titkos fogdák léteztek volna Romániában, Bulgáriában, Macedóniában, Koszovóban és Ukrajnában. Maga a jelentéstevő is elismeri azonban, hogy erre nincsenek bizonyítékok, és még további vizsgálódásra lesz szükség. Az emberi jogok tiszteletben tartására ügyelő Európa Tanács már korábban is foglalkozott a terrorizmussal gyanúsított személyek fogva tartására vonatkozó, amerikai gyakorlattal, bírálta a guantánamói börtön létezését. A jelentés is szóvá teszi, hogy "a jelek szerint a mostani amerikai kormányzat úgy gondolja, a jogállamiságon alapuló, demokratikus állam hagyományos eszközei, így a tisztességes perhez való jog és az emberi méltóság tiszteletben tartása nem alkalmazhatók a terrorista fenyegetéssel szemben". Dick Marty szerint azonban ez nem így van. Mint jelentése fogalmaz, "senki és semmi nem igazolhatja, hogy lemondjunk a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elveiről".