Hálid Mesál
A Hamász fővezére, de gyakran úgy is emlegetik, mint a szervezet politikai vezetőjét, vagy a szíriai szárny fejét. Izrael szerint ő a Hamász terrortámadásainak igazgatója. Száműzetésben él, Damaszkusz és Doha között ingázik, de leginkább a szír fővárosban található.
Izraelnek egyszer majdnem sikerült megöletnie: 1997-ben, Jordániában Benjamin Netanjahu, akkori izraeli kormányfő parancsára izraeli titkosügynökök kanadai útlevéllel érkeztek Jordániába, és méreginjekciót adtak be Mesálnak.
A jordán hatóságok azonban leleplezték az akciót, és letartóztatták az ügynököket, Husszein jordán király pedig követelte az izraeli kormánytól, hogy adja át a méreg ellenszerét. Netanjahu ezt először visszautasította, ám végül Bill Clinton, akkori amerikai elnök közbelépésére, beleegyezett. A két letartóztatott Moszad ügynököt is visszajuttatták Izraelbe, miután cserébe szabadon engedték az életfogytiglani börtönre ítélt Ahmed Jasszin Sejket (akivel 2004 elején, végül egy légicsapásban végeztek, Mesál ekkor lett a szervezet legfőbb vezetője).
Jó kapcsolatot ápol a szaúdi királyi családdal, 2002-ben állítólag személyesen fogadta őt Rijádban Abdullah, akkori szaúdi trónörökös, a megbeszélést Izrael által megszerzett Hamász dokumentumok "kitűnő" hangulatúnak írták le. Jasszer Arafat kairói gyászszertartásán is a szaúdi királyi család oldalán vett részt, bár a néhai palesztin vezető politikáját korábban hevesen kritizálta, és elutasította, hogy kövesse utasításait.
Idén, január 29-én Damaszkuszban megerősítette Izrael-ellenes álláspontját, és közölte, nem tervezik a leszerelést, a Hamász készen áll arra, hogy "egyesítse a palesztin frakciók fegyvereit, illetve a palesztinok közötti egyetértést, és olyan hadsereget hozzon létre, mint bármelyik független állam..., egy olyan hadsereget, amely megvédi a népünket az agressziótól".
Mahmúd az-Zahar
A 60 éves doktor, a 2004-ben meggyilkolt Jasszin sejk személyi orvosa volt. Rantiszi halála után, 2004-ben titokban választották meg a Hamász gázai vezetőjének.
A Gázában született, majd Kairóban orvosi tanulmányokat folytató Zahar, eleinte Abdel Nasszer egyiptomi elnök nagy csodálója volt, radikális eszmék felé az 1967-es háború után fordult, amikor kiábrándult, az általa csak "szennyezettnek és szegényesnek" titulált egyiptomi rendszerből.
Az 1970-es években az elsők között csatlakozott Jasszin sejkhez, 1987-ben ő volt a Hamász egyik alapítója, és a szervezet első szóvivője. 1992-ben kiutasították, Libanonba ment.
A sebész végzettségű, 60 éves politikust Izrael terroristának tekinti. 2003 szeptemberében izraeli F-16-osok intéztek légitámadást rimali otthona ellen, amelyben maga is és felesége és is megsérült, négy gyermeke közül a legkisebb lánya, Rima szerzett sebesülést, legidősebb fia, Hálid pedig meghalt. A bomba elpusztította az egész szomszédságot (11 házat és megrongált egy mecsetet is), összesen 20 ember sérült meg, illetve fián kívül meghalt egyik testőre is.
A héten a Times-nak adott interjújában a fegyverletétel ellen érvelt, mert szerinte meg kell védeniük magukat az izraeli agresszió ellen. Azt mondta, nem céljuk az Izraellel való tárgyalás, ez egy eszköz, és ha Izrael ajánlatot tesz a támadások leállítására, a kivonulásra, a foglyok szabadon engedésére, akkor ezerféle megoldást találhatnak. Az izraeli kapcsolatokról úgy vélekedett, mind gazdasági, mind biztonsági téren el kell szakadni Izraeltől, és az arab országok felé kel nyitni.
Iszmáil Hánije
Ismertséget a 2004-ben meggyilkolt Jasszin sejk legközelebbi segítőjeként szerzett, de a választáson ő lett a Hamász kampányarca, és ő vezette a szervezet választási listáját. Ebből fakadóan, várhatóan ő lesz a miniszterelnök is, ha a Hamász megkapja a kormányalakítási megbízást Mahmúd Abbásztól.
Az 1962-ben születet Hánije egy gázai menekülttáborban látta meg a napvilágot, és a gázai egyetem arab irodalom szakán tanult, miközben részt vett az egyetemen szerveződő, iszlamista mozgalomban. Amikor végzett, 1987-ben indult az első intifáda az izraeli uralom ellen, tüntetésekre járt, ezért bebörtönözték rövid időre, majd a Hamászhoz csatlakozott, ezért hosszabb börtönbüntetéseket kapott. 1989-ben már három évre ítélték, majd szabadulásakor Dél-Libanonba száműzték. Egy év múlva hazatért, és a Gázai Egyetem dékánjának nevezték ki.
Jasszin sejk 1997-es kiszabadulásakor a Hamász szellemi vezérének irodavezetője lett. Politikai szerepe a 2000-es, második intifáda alatt egyre nőtt, nem kis mértékben annak következtében, hogy Izrael sorra likvidálta a radikális szervezet vezetőit. 2003-ban ő is megsebesült egy izraeli légitámadásban - a kezén. Akkor Jasszin sejkkel együtt tartózkodott egy izraeli lakóházban. Csak másodpercekkel a bombák becsapódása előtt hagyták el az épületet, amikor meghallották az izraeli vadászgépek zaját.
A gyakorlatias vezető sokáig közvetítőként dolgozott a palesztin hatóság és a szélsőséges szervezet között. A Hamász többi vezetőjénél nyitottabb az Izraellel folytatandó párbeszédre, a tárgyalások feltételeként azt szabta, hogy Izrael ismerje el a palesztin jogokat.