Polgárháborút hozhat a síita bosszú Irakban

Véres bosszút álltak a szerda reggeli kegyhelyrobbantás miatt a síiták Irakban. Az al-Aszkaríja mecset aranykupolájának felrobbantása miatt közel száz szunnita mecsetet támadtak meg, és összesen több mint száz ember esett áldozatául a vallási alapú erőszaknak. A politikai vezetők egyelőre hiába intenek nyugalomra, sokan már attól tartanak, a helyzet polgárháborúvá fajul.

Minden eddiginél gyilkosabb indulatok terjednek Irakban, miután szerdán ismeretlenek felrobbantottak egy fontos síita kegyhelyet Szamarrában. Az iraki rendőrség szerint legalább száz embert öltek meg az ezt követően kirobbant vallási összetűzések során, főleg Bagdad környékén. Országszerte több mint 90 szunnita mecsetre támadtak rá fegyverekkel, sokat porig égettek a bosszúszomjas támadók.

A halottak között imámok, hívők (szunniták és síiták is), ártatlan bámészkodók, újságírók is vannak.

Csak egy, Bagdadtól délre fekvő faluban negyvenhét holttestet találtak egyetlen helyszínen. Mint kiderült Nahravannál egy gyári munkásokat szállító autóbuszkaravánt állítottak meg fegyveresek, majd a munkából otthonaik felé tartó 20 és 50 év közötti férfiakat egytől-egyig agyonlőtték. Azt ugyanakkor még nem tudni, hogy a tömeggyilkosság kapcsolatban áll-e a síita bosszúhadjárattal.

Az al-Arabíja televízió négy munkatársát szerdán elrabolták az al-Aszkaríja mecset felrobbantása miatt tiltakozók, csütörtökön azonban hármuknak már csak a holtteste került elő a város közelében - köztük volt egy népszerű riporternő, Atvar Bahdzsat is. A forgatócsoportnak csak egy tagja tudott elmenekülni a mészárlás elől.

Bákubában egy ember halt meg, amikor fegyveresek rálőttek egy szunnita mecsetre, majd egy az iraki biztonsági erőknek szánt bomba 12 emberrel végzett. Bászrában, magukat rendőrnek álcázó fegyveresek 11 embert raboltak el, majd kivégezték őket, előzőleg azonban heves összetűzések voltak a szunniták és a harcos síita imám, Moktada asz-Szadr fegyveres hívei között.

Polgárháborútól tartanak

A hatóságok igyekeznek lecsillapítani a kedélyeket, és megakadályozni a további vérontást. Bagdadban például kijárási tilalmat vezettek be, az iraki biztonsági erőket országszerte magas fokú készültségbe helyezték, és behívták az összes szabadságon lévő embert.

Az amerikai külügy ugyan túlzásnak minősítette, de többen attól tartanak, az erőszak polgárháborúvá eszkalálódik. Dzsalal Talabáni elnök szerint "Olyan nagy összeesküvéssel állunk szemben, ami Irak egységét fenyegeti... Kéz a kézben kell küzdenünk ezért, hogy megelőzzük a fenyegető polgárháborút" - mondta.

Kérdés ugyanakkor, hogy hogyan reagálnak erre a szemben álló felek vezetői. A szunniták például bojkottálták az elnök felhívását, hogy tárgyalóasztal mellett próbálják meg rendezni a helyzetet, ráadásul a koalíciós tárgyalásokról is kivonultak. Ali asz-Szísztáni síita nagyajatollah nyugalomra szólított fel, de szóvivője útján közölte, nehéz lesz lecsillapítani a dühöt. Az események miatt rendhagyó módon a nyilvánosság elé állt a legfőbb iraki szunnita hatóság - a Muszlim Tudósok Szövetsége - amely a feszültség szításával vádolta meg a nagyajatollahot.

A vallási erőszak elterjedése komolyan visszaveti azt a törekvést, hogy egységkormányt hozzon létre a három fő iraki társadalmi csoport: a kurdok, a síiták és a szunniták. Szaddám Huszein idején a szunniták több előjogot élveztek mint a síiták és a kurdok, a diktátor elűzése után azonban az amúgy is többségben lévő síiták kezébe került a vezetés, a kurdok pedig viszonylagos önállóságot szereztek az észak-iraki térségben. A hatalom kegyéből kikerült szunniták körében már korábban elharapózott az erőszak, ők adják az USA vezette megszálló szövetségesek és a síiták ellen irányuló fegyveres támadások társadalmi bázisát.