Alázatért cserébe elnézi a vétkeket az USA

Rendeződtek az USA és Líbia között 26 éve megszakadt diplomáciai kapcsolatok. Moamer el-Kadhafi, az egykor ádáz Nyugat-ellenes diktátor így elismerést nyert az USA-tól, amely még 1986-ban Kadhafi fogadott lányát is lebombázta. Líbia azonban kevés kivételtől eltekintve továbbra sem sokban különbözik azoktól az államoktól, amelyekkel az USA kerüli a kapcsolatot, a legjelentősebb különbség annyi, hogy Kadhafi engedett az amerikai intésnek.

Hétfőn jelentette be az Egyesült Államok, hogy rendezi az 1980-ban megszakadt diplomáciai kapcsolatokat Líbiával, egyúttal leveszi az észak-afrikai országot a terrorizmust támogató országok listájáról. A lépés előzménye, hogy 2004-ben Líbia lemondott a tömegpusztító fegyverek használatáról, előzőleg elismerte a Lockerbie fölött felrobbantott utasszállító repülőgép ellen elkövetett merényletben játszott szerepét, és kártérítést fizetett nemcsak a Lockerbie-i áldozatok, hanem más, a közreműködésével elkövetett merényletek áldozatai után is.

Pedig a líbiai elnök, Moamer el-Kadhafi rendszere sokáig a nyugati világ esküdt ellensége volt, olyan szervezeteket támogatott, mint az Ír köztársasági Hadsereg (IRA) vagy a Palesztin Felszabadítási Front. Szövetségesei között volt Idi Amin ugandai diktátor, és Líbiában képezték ki az elmúlt évek legkegyetlenebb vérengzéseit hozó afrikai polgárháborúk vezetőit. Számos az 1980-as években Európában elkövetett merénylet mögött Líbia állt, amelyekre 1986-ban az USA légi csapásokkal válaszolt. Ezekben több tucat ember vesztette életét - köztük a vezér fogadott lánya.

Kadhafi 1942-ben született, tanulmányai befejeztével katonatiszt lett. 1969-ben egyik vezetője volt annak az összeesküvésnek, mely megdöntötte a líbiai uralkodó hatalmát. Azóta vezeti - a térség leghosszabb ideje uralmon lévő politikusaként - a komoly olajlelőhelyekkel rendelkező észak-afrikai országot.

A vezér a szocializmus, a vallási (iszlám) alapokra épített kormányzás és az arab nacionalizmus sajátos ötvözetéből kitalált diktatúrát vezetett be. Eleinte az arab összefogást szorgalmazta, ám ez a törekvése sikertelen volt, a '90-es években Afrika irányába fordult, és egyfajta Afrikai Egyesült Államok-koncepciót kezdett el népszerűsíteni. Ez végül az Afrikai Unióban öltött testet. Agyafúrtságának eredményeként számos merényletkísérletet túlélt, és az utóbbi időkben ügyesen alakította át kormányzatát, és nyitott a Nyugat felé. Ennek hátterében sokan egyik fiát, Szajf al-Iszlámot sejtik.

Még gyúrhatna az emberi jogokon

A látványos nyitás és a nemzetközi elismerés ellenére van még mit javítania a szabadidejében novellákat író diktátornak. Az Amnesty International (AI) jogvédő szervezet 2005-ös, Líbiáról szóló országjelentése szerint hiába vezettek be számos reformintézkedést, ezek megvalósítása még várat magára. Továbbra is életben van és széles körben alkalmazzák például a halálbüntetést, és a sokat vitatott népbíróságok is működnek még. Továbbra sem tudni, hogy milyen körülmények között halt meg sok bebörtönzött ember, és a hatóságok adósak még annak megmagyarázásával is, hogy mi lett sok elmúlt évtizedekben "eltűnt" személlyel.

Idén márciusban ugyan számos politikai foglyot engedtek szabadon, ám sok, politikai meggyőződése miatt bebörtönzött ember nem nyerte vissza szabadságát. A szervezet szerint az sem kielégítő, hogy például a Muszlim testvériség nevű szervezet 130 tagját azzal a feltétellel engedték el: nem folytatnak politikai tevékenységet. Továbbra is hatályban vannak olyan jogszabályok, amelyek büntetik a békés politikai jelegű tevékenységet, és továbbra is folytatódnak a politikai okokból történő letartóztatások. Az ily módon őrizetbe vettek hosszú ideig tartják fogva bírósági ítélet vagy vádemelés nélkül - állítja az AI.

Komoly jogi kérdéseket vet fel azoknak a bolgár ápolónőknek és egy palesztin orvosnak a pere is, akiket azzal vádolnak, hogy szándékosan fertőztek meg líbiai gyerekeket HIV-vírussal egy bengázi kórházban. A nemzetközi szervezetek és független szakértők szerint a fertőzést nem az ápolónők, hanem a rossz higiéniás viszonyok okozták, a kormányzat csak bűnbakokat akar csinálni belőlük. Az ügyet csak még gyanúsabbá teszi, hogy Kadhafi korábban megpendítette: ha Bulgária kártérítést fizet, akkor elengedik a halálos ítélettel fenyegetett ápolókat.

A Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet szerint sajtószabadságról gyakorlatilag értelmetlen Líbia esetében beszélni, a kormányétól eltérő vélemények közlését nem teszik lehetővé a szigorúan ellenőrzött médiumokban. A megjelenő külföldi kiadványokat rutinszerűen cenzúrázzák.