Félmegoldásokkal szabadulna a menekültektől Európa

Egy friss megállapodás értelmében az Európai Unió több százmillió forintnak megfelelő euróval támogatja a mauritániai határőrizet megszigorítását, mert ettől reméli az Európára nehezedő bevándorlóhullámok enyhülését. Könnyen előfordulhat azonban, hogy a pénzt minden haszon nélkül dobja ki az EU az ablakon, az [origo] által megkérdezett szakértők szerint ugyanis az ilyen jellegű intézkedések csak tünetileg kezelik az afrikai bevándorlás problémáját, megoldani azonban nem tudják. A hasonló szigorítások ráadásul tovább szíthatják a feszültséget az EU déli határain és a helyzetet még nehezebb lesz kezelni.

A vízumok kiadásáról az Európai Unió tagállamai külön-külön dönthetnek, hiszen az EU-nak nincs közös bevándorláspolitikája, annak ellenére sem, hogy a határvédelemben együttműködnek a tagországok. Kováts András, az MTA kisebbségkutató intézetének munkatársa szerint ráadásul az uniós álláspont hiánya miatt jelenleg afféle korlátozandó jelenségként kezeli a bevándorlást Brüsszel.

Az EU-ra nehezedő, egyre nagyobb migrációs nyomás elleni egyik lehetséges megoldás egy liberálisabb közösségi politika kialakítása lehetne, ami például több munkavállalói vízum kiadását, és a már az EU-ban és dolgozó migránsok jogi helyzetének tisztázását jelentené. A befogadóbb európai hozzáállás közgazdaságilag is indokolható lenne - mondta el az [origo]-nak Kováts.

Európának ugyanis előbb-utóbb szüksége lesz a pótlólagos munkaerőre, hiszen az európai társadalom elöregedőben van. Ahhoz, hogy egy ország lélekszáma hosszú távon ne csökkenjen, minden nőnek legalább két gyermeket kellene szülnie élete során, de az európai nők esetében ez az érték 1,5 körül mozog. Az átlagéletkor viszont növekedik, vagyis egyre kevesebb munkavállalónak kell majd egyre több idős embert eltartania.

Sok EU-tagállam gazdasága már most nehézkesebben működne a külföldről érkező munkavállalók nélkül: a hivatalos adatok szerint például Nagy-Britanniában csak a kelet-európai munkavállalók száma eléri a félmilliót, de igen jelentős a fejlődő világból, elsősorban a Brit Nemzetközösség államaiból érkezők száma is. Rájuk már csak azért is szükség van, mert a Brit Statisztikai Hivatal kutatása alapján az alacsonyabb fizetést kínáló munkaköröket a britek jelentős része már nem is hajlandó betölteni.

A bevándorlók egyben fiatalítják is az öregedő európai társadalmat: az Eurostat felmérése szerint az Unióban élő bevándorlók 41 százaléka 20 és 40 év közötti, míg ugyanez az arány az őslakosnak számító európaiak esetében mindössze 28 százalék.

Ráadásul az EU most tervezett intézkedései, és a határellenőrzések további szigorítására fordított (Marokkó után Mauritániának is kiutalt) újabb eurómilliók valójában csak tüneti kezelést jelentenek. Tari Attila ügyvéd, a Helsinki Bizottság munkatársa szerint a mostani szigorodó európai hozzáállással legfeljebb a migráció irányát lehet módosítani, a feszültség azonban tovább növekszik majd a határmenti térségekben, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenné teszi, hogy a kontinens döntéshozói változtassanak álláspontjukon.

Nem szeretjük az idegeneket

Minden negyedik magyar idegenellenes

A Tárki 2006-os jelentése szerint a magyarok 25 százaléka kifejezetten idegenellenes, annak ellenére, hogy Magyarországon csak a lakosság 1,5 százaléka bevándorló. A magyaroknál nagyobb arányban csak a görögök (52 százalék), a portugálok (39 százalék) és az észtek (32 százalék) viseltetnek negatív érzelmekkel a bevándorlók iránt.

A helyzet megoldását az is nehezíti, hogy az európai államok többsége nem fogadja szívesen a bevándorlókat. Franciaországban például - a tavaly őszi párizsi zavargások után megszigorított szabályok szerint - kitoloncolás várhat arra a mintegy 40 ezer személyre, akik eddig végleges tartózkodási engedély vagy állampolgárság nélkül éltek az országban, néhányan évtizedek óta. A kitoloncolás alól csak azok mentesülhetnek majd, akik eleget tesznek a hatóságok által megszabott kritériumoknak: állandó lakhellyel rendelkeznek Franciaországban, gyerekeik iskolába járnak, és a családból legalább egy gyerek Franciaországban született, vagy 13 éves kora előtt érkezett az országba.

Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter a jelek szerint a gyakorlatba is átültette korábbi mondását, miszerint a bevándorlóknak "vagy meg kell szeretniük Franciaországot, vagy el kell hagyniuk azt", hiszen a tartózkodási kérelmek kiadásánál fontos szemponttá vált, hogy a gyermeknek már ne legyen kötődése a származási országhoz, és hogy a család "szándékot mutasson" a franciaországi beilleszkedésre. Sarkozy annak ellenére támogatja a szigorú fellépést, hogy a rabati konferencia után épp ő fogalmazta meg a Le Matin című marokkói lapnak adott nyilatkozatában az Európában egyre keményebb kézzel, de a rabatihoz hasonló megoldásokkal kezelt bevándorlás egyik legkomolyabb veszélyét: "Afrika és Európa sorsa összekapcsolódott. Afrika mai kudarca Európa szerencsétlensége lesz holnap".

Rákász István