"Brazília tökéletes képmása" - életrajzírója szerint ez a titka a brazil baloldal sikeremberének, Luiz Inácio Lula da Silva elnöknek. Lula volt az első balos politikus, aki a katonai diktatúra 1985-ös bukása után meg tudta szerezni az elnöki széket 2002-ben, méghozzá lehengerlő eredménnyel: a szavazatok 69 százalékával kaszálta le ellenfeleit.
Bár egy éve egy szavazatvásárlási botrány miatt még azon gondolkodott, induljon-e egyáltalán második elnöki ciklusáért, most úgy tűnik: semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy újabb négy évig vezesse a világ ötödik legnagyobb országát. Egészen egyszerűen minden a kezére játszik, még az is, ami valójában ellene szól.
Jókor, jót, jó helyen
Az Economist szerint a helyzet egyszerű Brazíliában. A lakosság egyik fele imádja Lulát és azt gondolja, "ha valamit Lula nem csinált meg az azért van, mert azt nem is lehet megcsinálni". Ez a gondolkodásmód főleg az elszánt balosokra és a szegényekre jellemző, utóbbiak nyerték ugyanis a legtöbbet Lula elnökségével.
Életrajzírója, Denise Paraná szerint Lula politikai küzdő-képességével (és a visszakapaszkodásra való tehetségével) csak az vetekszik, hogy milyen jól ért a tömegek nyelvén. Paraná szerint egészen egyszerűen mindig akkor, mindig úgy és mindig azt mondja, amikor, ahogy és amit az emberek hallani akarnak. Ráadásul minden szava olyan az egykori harcos antikapitalistának, ami a politikai elit más szereplőinek szájából hiteltelenül hangozna.
Lula elképesztő kommunikációs tehetségét nem valamilyen különleges képességnek köszönheti, egyszerűen arról van szó, hogy maga is szegény családból származik, először például cipőpucolásból és mogyoróárulásból próbálta eltartani magát. Paraná szerint nincs olyan tipikus brazil társadalmi tragédia az alkoholizmustól, a gyerekmunkán, az ipari baleseteken (ő maga is elvesztette egy kisujját gyári munkásként) és a fegyverrel elkövetett erőszakos cselekményeken át, egészen a magas csecsemő-halandóságig, amivel Lula ne szembesült volna már kisgyerekként.
A brazil elnököt egyszerűen csak úgy emlegetik, "a szegények atyja". Lula négyéves elnökségének legnagyobb húzása éppen az volt, hogy maga mellé állította a 188 millió brazil csaknem 22-30 százalékát kitevő munkanélküli vagy a létminimum alatt tengődő szegény jelentős részét. Bevezetett például egy olyan támogatást, amit ma már 11 millió család kap meg, pusztán azért, mert iskolába járatja és rendszeresen elviszi az állami oltásokra gyerekét. Az ezért járó összeg havi 6000 forintnak felel meg, de ez is rengeteg pénz azoknak a családoknak, amelyeknek a havi 20-30 ezer forintnak megfelelő kereset már jónak számít.
Lula ügyesen használta ki a nyomorúság enyhítésében rejlő lehetőségeket. Ellenfelei sokat támadják, hogy a gazdasági növekedés nem elég gyors, főleg a külvilághoz képest. Brazíliában 2,6 százalékkal bővült tavaly a GDP, ami mindössze a fele a dél-amerikai átlagnak, de elmarad a hasonló gazdasági és társadalmi berendezkedésük miatt együtt emlegetett BRIC-országok (Brazília mellett India, Kína és Oroszország) többi tagjától. Lula filozófiája azonban az: a világgazdasági viszonyok semennyire sem érdeklik a szegényeket, őket jobban foglalkoztatja egy tál rizs ára. Ezt pedig állami támogatásokkal alacsonyan tartják.