Kötél általi halálra ítélték Szaddám Huszeint

Emberiesség elleni bűntettek miatt halálra ítélték a volt iraki diktátort, Szaddám Huszeint. A diktátort a Dudzsail nevű síita faluban végrehajtott 1982-es mészárlásban betöltött szerepe miatt ítélték el. Szaddám fellebezhet a döntés ellen. Halálra ítélték Barzan Ibrahim at-Tikrítit, Szaddám féltestvérét, volt titkosszolgálati főnököt és Awad Hamed al-Bandar volt főbírót is. Az EU soros finn elnöksége felszólította Irakot: ne hajtsák végre a halálos ítéletet.

A pert rengeteg bírálat érte korábban. Először is azért, mert a résztvevők nem kaptak amerikai oltalmat, így az az ügyvéd, aki elvállalta Szaddám védelmét, az életét kockáztatta. A tavaly október 19. óta folyó per során három védő esett gyilkosság áldozatául, egy pedig megsebesült. A per még egy hónapja sem tartott, amikor 2005. november 8-án két védőt is agyonlőttek ismeretlenek, egy harmadikat pedig megsebesítettek. Idén június 21-én Szaddám vezető védőügyvédjével, Khamisz al-Obeidivel is végeztek. "Nem voltunk képesek megóvni tanúinkat. Nem vagyunk képesek megvédeni és áthelyezni őket, ahol túlélnék családjaikkal együtt. Úgyhogy ez a kis Dudzsail-per... nem igazi tárgyalás" - mondta Ramsey Clark egykori amerikai főügyész, Szaddám védőcsapatának tagja a CNN-nek júniusban.

A védőügyvédek biztonságán kívül is érték kritikák a pert. Sokan nehezményezték, hogy egy viszonylag kis léptékű üggyel kezdték Szaddám felelősségre vonását. Valóban, a 148 síita lemészárlásánál véresebb volt az Anfal-kampánynak nevezett, kurdok ellen indított akció, amikor iraki kurdok tízezreit ölték meg mérges gázzal. Ebben az ügyben augusztusban indult a per. De kisebb horderejű az irak-iráni háborúhoz vagy az 1991-ben kitört kurd és síita felkelést követő - becslések szerint százezer ember halálával járó - véres akciókhoz mérve is.

Egyes feltételezések szerint a jelenlegi iraki kormányzat és az amerikai vezetés is erős nyomást fejtett ki, hogy a többihez képest jelentéktelennek tűnő üggyel induljanak a Szaddám elleni perek. Maga Clark arra hívja fel a figyelmet, hogy az iraki miniszterelnök is a síita Dawa Párt tagja. Szaddám védőinek álláspontja szerint ugyanis a Dudzsailban megölt 148 ember is az iráni Dawa Párt tagja volt, és az ott Szaddám ellen elkövetett merényletkísérletet Teheránban tervelték ki.

Más feltételezések szerint az USA érdekében azért állt volna a jelentéktelenebb üggyel való indítás, mert az irak-iráni háborúban komoly támogatást nyújtottak az amerikaiak a bagdadi rezsimnek. Egy ilyen tárgyú per során tömegével kerültek volna nyilvánosságra az ezt alátámasztó dokumentumok, amelyek jelentősen ronthatnának az amerikai vezetés megítélésén.

Komoly kétségek merültek fel a per nyilvánosságával és a főbíró elfogulatlanságával kapcsolatban is. Az eljárás során ugyanis az eredetileg kinevezett vezető bíró - az erős kormányzati nyomásra hivatkozva - lemondott. A sokak által engedékenységgel vádolt Rizgar Mohamed Amin ugyanakkor támogatói szerint pusztán udvarias volt a sokat balhézó, méltatlankodó, a figyelmet az őt ért kínzások vádjaival elterelni igyekvő és a per tárgyától újra és újra eltérni próbáló egykori diktátorral szemben - nem is eredménytelenül.

A per elején még a nevét bemondani sem kívánó Szaddám később már hajlandó volt bizonyos mértékben együttműködni az eleinte általa illegitimnek tekintett bírósággal. Ártatlanságát is hangoztatta ugyan, de legalább vallott - írta egy tavaly decemberi kommentárjában a BBC tudósítója, John Simpson. Amin távozása után azonban - Rauf Abd-ur-Rahman személyében - egy szigorúbb bírót neveztek ki, aki nem engedte, hogy Szaddám politikai színezetű beszédeket mondjon felszólalásain, és keményen szembeszállt a nyakaskodó egykori diktátorral.

A nyilvánosság is egyértelműen sérült. A perről egy amerikai társaság adott élő televíziós közvetítést. Csakhogy ezt túl gyakran szakították meg, és általában akkor, amikor Szaddám és társai beszéltek, sőt előfordult, hogy a hang mellett a képet sem adták.