Nagák, bodók, kukik borítják vérbe a tea bölcsőjét

Vágólapra másolva!
Alig van a világnak olyan szeglete, mint az indiai "hét nővér állam": a két Magyarországnyi területen fekvő Asszám tartományban több tucat függetlenségi mozgalom vívja véres harcát az indiai uralom és egymás ellen. A tea egyik őshazája úgy került indiai uralom alá, hogy az ott lévő államok igazából sohasem voltak India részei. A helyi népek nem is hagynák ezt annyiban, ám az ellenállás értelmetlennek tűnik a hatalmas anyaállammal szemben, ahonnan özönlenek a betelepülők a festői szépségű tájakra. A bodók, kukik és tripurik napjai meg vannak számlálva.
Vágólapra másolva!

Harendra Das életét adta a teáért egy párás szeptember estén India északkeleti csücskében, Asszám tartományban - írta pár hete a brit Times. Das 30 éve vezette a Hoolonghabi Teabirtokot. A férfit asszámi szeparatista fegyveresek lőtték agyon, mivel nem fizetett nekik védelmi pénzt. A rendőrség szerint Dast az indiai központi hatalmat a tea és az olaj hasznának lefölözésével és a fejlesztések elhanyagolásával - rablógazdálkodással - vádoló, a kormányerőkkel rendre fegyveres konflikustba keveredő Aszomi Egyesült Felszabadítási Front (Liberation Front of Asom - ULFA) emberei ölték meg.

Az ULFA 1979 óta küzd a központi indiai kormányzat ellen, és ugyan tavasszal a kormány tűzszünetet hirdetett, szeptemberben kiújultak a harcok. A fegyveres konfliktus eddig összesen több mint 10 ezer ember életét követelte, de az újabb harcoknak is már több mint tucatnyi áldozata van. Radásul a lázadók új taktitkához folyamodtak az utóbbi időkben: a teaültetvényesek megsarcolásával igyekeznek anyagi bázist teremteni maguknak. Dastól például egymillió rúpiát (körülbelül 4,5 millió forintot) követeltek, de nem fizetett, ezért meg kellett halnia.

Harenda Das azonban még a kisebb termelők közé tartozik, tőle ezért kértek csak 1 millió rúpiát. A nagyobb teaültetvényektől nem ritkán 15 milliót is kicsikarnak a szeparatisták. A brit lap már a térség teatermelését félti a befektetőket elijesztő szakadár mozgalmaktól.

A "csirkenyakon" át a "hét nővér államba"

Pedig a terület régóta szeparatista mozgalmak melegágya. Asszám és a tőle keletre - India észak-keleti csücskében - fekvő államok ugyanis valamikor függetlenek voltak Indiától, és csak a brit uralom idején csatolták hozzá őket, ami az India 1948-as függetlenedésekor is így maradt. Az ásványkincsekben gazdag és termékeny térséget 1826-ban szállta meg a nem kismértékben teakereskedelemben is utazó Brit Kelet-Iindiai Társaság. A brit uralom alatt az egész, észak-keletről Kínával határos terület neve Asszám tartomány volt.

Az itt élő népek származásuk tekintetében is eltérőek az indiai kontinensen élőktől, többnyire sino-tibeti nyelveket beszélnek, és kinézetre is inkább a kínaiakra hasonlítanak. Nem véletlen tehát, hogy a térségben az indiai önállóság óta gombamód szaporodnak a különböző függetlenségi mozgalmak, sokuk a szomszédos államok támogatásával. A szakadároknak kedvez a hegyes völgyes vidék és a nehezen ellenőrizhető határ, ahol könnyen menedéket találhatnak.

A mozgalmakat főleg a függetlenségre vágyó helyi törzsek hívták életre, viszont az ő követeléseikre Asszámból kikanyarított új tagállamok, magában Asszámban is elégedetlenséget szültek a '60-'70-es években.

Forrás: EPA
A tea hazája

Az utóbbi időben egyre inkább "hét nővér államnak" hívják Indiának ezt az északkeleti csücskét, mivel hét tagállam található itt, amelyek Asszámon és Nyugat-Bengálián át csatlakoznak Indiához, a "csirkenyakon" - egy 21-40 kilométer széles, Nepál és Banglades között húzódó folyosón - keresztül. A '80-as években a hét államban működő szeparatisták össze is fogtak a központi hatalom ellen a függetlenségért.

Dimasza zsarolók, és bodo harcosok

A már említett ULFA, az egyik legkegyetlenebb szeparatista mozgalom, rajta van az Egyesült Államok által a terrorista szervezetekről összeállított listán is. A független Asszámért küzdenek azon az alapon, hogy az állam soha nem volt India része. India maga is terrorszervezetnek tekinti a szakadárokat. A szervezetet törvény titlotta be 1990-ben, a kormányzat pedig azzal vádolja őket, hogy Pakisztántól, Bangladestől és Kínától is kapnak támogatást, amely államok a kommunista és maosita eszméket sem elvető ULFA-n keresztül kívánják gyengíteni kontinensnyi riválisukat. A szervezet számláján számos politikai merénylet, bombatámadások, kormánycsapatok támaszpontjai elleni rajtaütések, olajvezetékek, tehervonatok elleni akciók szerepelnek. Indiai vádak szerint tagjait erőszakos módszerekkel toborozzák a vidéki térségekben, álítólag, aki nem akar belépni, azt megölik.

Forrás: EPA
Toborozzák az indiai félkatonai csapatokat

Ugyancsak terrorista szervezetnek minősíti az Egyesült Államok a bodók (egy asszámi népcsoport) egyik szervezetét. A Bodóföldi Nemzeti Demokratikus Front (National Democratic Front of Bodoland - NDFB) 1986-ban jött létre, célja, hogy független államot teremtsen a bodóknak a Brahmaputra folyótól északra. Becslések szerint körülbelül ezer harcosa van a szervezetnek, amely a többi szeparatistához hasonlóan külföldön tart, vagy tartott fent kiképzőközpontokat. Az NDFB például Bhutánban képezte ki harcosait. A bodók azonban jelenleg nem akítvak, egy 2003-as indiai-bhutáni közös hadműveletben számos kiképzőtáborukat felszámolták, tavaly májusban pedig fegyverszünetet kötöttek az indiai központi kormányzattal. Vélhetően sikerül kiegyezniük a kormánnyal - ahogy egy rokon szeparatista szervezetnek, a Bodók Felszabadító Tigriseinek (Bodo Liberation Tigers - BLT) már sikerült 2003-ban - a nép korlátozott területi autonómiájában.

A Dima Halong Daugah (DHD) a Dimasa nemzeti Biztonsági Erő (Dimasa National Security Force - DNSF) egyik mellékága, amely nem ismerte el azt a megegyezést, amelyet a DNSF kötött a központi kormányzattal. Céljük a fügetlen Dimaradzsi állam megteremtése a dimasza (a nagy folyó fiai) nép - egy kisebb asszámi népcsoport - számára. Hasonlóan az ULFA-hoz ők is a teatermelők zsarolásával szerzik meg a működésükhöz szükséges pénzt. Ezt a gyakorlatot annak ellenére is folytatják, hogy időközben tűzszünetet kötöttek, és béketárgyalást folytatnak a központi kormányzattal. Továbbra is követnek el emberrablásokat, és össze-összecsapnak a kormányerőkkel. A főkolompos a szervezet "Fekete Özvegy" frakciója.

Kukikkal harcoló nagák és Mizo Nemzeti Front

A "hét nővér állam" közül speciális a helyzete Manipurnak, amely 1949-ben lett India része egy kierőszakolt egyezmény következtében. A buja vegetációjú, többnyire alacsonyan fekvő, Mianmarral határos terület függetlenségéért egyebek mellett a hmar, maitei, naga és kuki nevű népcsoportok, törzsek kisebb-nagyobb szervezetei küzdenek. A globalsecurity.org adatai szerint hat nagyobb szervezet, a Hmar Forradalmi Front, A Kuki Nemzeti Front, A Nagalandi Nemzeti Szocialista Tanács, a Népi Felszabadító Hadsereg, a Kanglepiaki Népi Forradalmi Párt és az Egyesült Nemzeti Felszabadító Front működik itt, de rajtuk kívül még több mint kéttucat kisebb csoport küzd az általuk megszállásnak tekintett indiai uralom ellen. A '90-es években a kukik és a nagák között is harcok robbantak ki, az azóta mind hevesebbé váló etnikai villongások miatt gyakran vezetnek be kijárási tilalmat az állam fővárosában, Inmhalban.

Forrás: EPA
Mizorami látkép

Arunacsal Prades területén az előzőeknél jóval kevesebb függetlenségi mozgalom működik, a térség hovatartozásának kérdése főként Kína és India között okoz feszültséget. A helyi szervezeteken - Arunacsal Sárkány Erő, Arunacsali Nemzeti Felszabadító Front, Arunacsali Egyesült Népi Önkéntesek - kívül India e gyéren lakott és távoli, de festői sarkában a szomszédos tagállamok szeparatistái keresnek gyakran menedéket. Az "esőfelhők földjének" nevezett Meghalajában is csak kevés helyi szervezet küzd a függetlenségért - ezek a helyi garo, kasi, és dzsaintia népcsoportok szervezetei.

Mizoram hegyes-völgyes vidékét sokan hasonlítják Közép-Amerikához a számos fehérre meszelt keresztény templom miatt, mert az itt élő mizók és más népek többnyire keresztények. Az '50-es, '60-as években két egymást követő éhínség miatt kezdődött ezen a területen az ellenállás. Az éhínség ellen küzdő Mizo Éhségfront átalakult Mizo Nemzeti Fronttá, ám a Pakisztán támogatását is élvező fegyveres ellenállást 1967-ben letörte India. Az embereket fegyveresekkel őrzött falvakba telepítették, az ellenálló szervezet azóta békés ellenzéki szerepet követ.

Felmorzsolják a tripurikat

Nagaland annál harciasabb. A 16 különböző törzsből - többek között angamikból, kohimákból, konyakokból, aókból, lothákból - álló naga nép alapvetően békés földművelő, de egyes csoportjaik heves ellenállást folytatnak az indiai hatalommal szemben, a kukik és nagák között dúló etnikai konfliktus pedig ebbe a ritkán lakott államba is begyűrűzött. A Nagaföldi Nemzeti Szocialista Tanács a bodókkal szövetkezett a kukik és a központi kormányzat ellen. Az indiai kormányzat és a naga felkelők közötti béketárgyalások csak lassan folynak, az erőszakos cselekmények miatt a helyi politikusok rendre háborús helyzetről beszélnek.

Forrás: EPA

Tripurában, ami helyi nyelven körülbelül azt jelenti, hogy a "vizek összefolyása", főleg kínai eredetű népek élnek. A tripurik erős állama még a hatalmas mogul birodalomnak is ellenállt. Mostanra azonban odalett ez az erő, fő problémájukat a más indiai államokból érkező bevándorló népcsoportok okozzák. Indiához csatolásakor a térségben 85 százalékos arányuk, mostanra 29 százalékra csökkent, a városokban alig éri el az 5 százalékot. Ráadásul a globalsecurity.org beszámolója szerint a központi hatalom állami terrort alkalmaz az alig 3 milliós nép ellen. A függetlenségért számos kisebb-nagyobb szervezetük küzd, így az Összes Tripurai Tigris Erő, vagy a Tripurai Nemzeti Felszabadítási Front. Utóbbi független keresztény fundamentalista állam megalakítását tűzte ki célul. A csoportok, a jelentések szerint drogcsempészetből és a fentebb már említett zsarolásokból tartják fent magukat.

Ballai Vince

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!