Hét évig tartotta sötétzárkában egy osztrák anya a lányait

Hét évet töltött anyjuk rabságában három osztrák lány. Az instabil lelkiállapotú anya teljes elszigeteltségben és sötétségben tartotta a gyerekeket egy szeméttel és ürülékkel teli házban. A hatóságok mindeközben peres eljárások és lakossági bejelentések sora ellenére sem vizsgálták ki az ügyet. A lányokat 2005-ben mentették meg, az eset azonban csak a hétvégén kapott nyilvánosságot, hatalmas döbbenetet keltve egész Ausztriában. A három lányt azóta kezelik, anyjuk a hetekben áll bíróság elé - írja a brit Times.

Hét éven át tartotta bezárva egy rettenetesen mocskos házban három lányát egy osztrák anya. A gyerekeket elzárta a külvilágtól, és szinte teljes sötétségben tartotta: egy kivételével az összes villanykörtét eltávolította a lakásból, és a redőnyök is mindig le voltak eresztve. Amikor megmentették őket, a lányok bőre falfehér volt, és nem bírták a természetes napfényt: a különleges intézetben, ahol elhelyezték őket, egy konyhai pad alá bújva töltötték az első napokat, mert ott volt a legsötétebb. Súlyosan alultápláltak voltak.

A házban, amely a Linz közelében fekvő Poestlingberg egy jómódú környéken állt, nem volt vezetékes víz, a szobák telve voltak szeméttel, és méter magasan állt az emberi és állati ürülék, a parkettát szétrohasztotta az egérszar. Fogságuk alatt a lányok jóformán csak a házban elszaporodott egerekkel játszhattak, és saját, másoknak érthetetlen nyelven beszéltek egymással, a német egyfajta "éneklős" változatán. Viktoriát, Katharinát és Elisabethet még 2005 októberében mentették meg, felkavaró sorsuk azonban csak most került nyilvánosságra Ausztriában.

Az eset az egész országot megdöbbentette, annál is inkább, mivel kiderült, hogy a hatóságok - noha erre több alkalmuk és okuk is lett volna - soha nem vizsgálták meg közelebbről a csonka családot. A három lány sorsát feltehetően szüleik válása pecsételte meg, amely nagyon megviselte 53 éves ügyvéd anyjukat. Ennek ellenére a nő megnyerte a gyermekek feletti felügyeleti jogot. Az akkor 7, 11 és 13 éves lányt azonban kivette az iskolából arra hivatkozva, hogy otthon nevelteti majd őket.

Az anya sikerrel akadályozta meg volt féjre - egy linzi bíró - gyermekláthatási kérelmét, aki kilenc alkalommal fordult bírósághoz az ügyben. A hatóságok - dacára a kilencszeri fellebbezésnek és panasznak - soha nem vizsgálták meg közelebbről az ügyet. Még a gyanakvó szomszédok bejelentéseinek sem mentek utána, a rendőrséget végül csak akkor küldték oda, amikor az egyik szomszéd perrel fenyegette meg a tétlenkedő helyhatóságot.

A lányokat most egy különleges terápiás központban tartják. Kezelőjük, Waltraud Kubelka szerint pszichoszociális és fizikai fejlődésük "katasztrofális". A 21 éves Elisabeth - a legidősebb - van a legrosszabb állapotban, gyakran álldogál hosszú ideig fél lábon, a padlót bámulva, és gyakran egyik pillanatról a másikra sírni kezd. Mondatait - ahogy testvérei is - mindig egy 'de' szócskával fejezi be. Két fiatalabb testvére valamivel jobban halad, de még nekik is évekbe telik, mire feldolgozzák szörnyű gyerekkorukat, jóllehet a legfiatalabbat hamarosan kiengedik az intézetből, és csatlakozhat édesapjához.

Anyjukat különleges őrizetben tartják instabil elmeállapota miatt. Pár hét múlva Klagenfurtban áll bíróság elé - mivel ő is és férje is a linzi jogászközösség jól ismert tagjai közé tartoztak -, többek között súlyos testi sértésért és kínzásért felel majd. Öt hónaptól, öt évig terjedő börtönbüntetést kaphat.