Vakmerő városok után kullog a fásult Budapest

London keményen fellép a légszennyezés ellen, Szöulban egy autópályát ástak fel, hogy egy kis levegőhöz és zöldhöz jusson a város, a rozsdásodó Bilbao bevállalt egy-két rendhagyó épületet, Bogotát pedig visszaadták a gyalogosoknak - a sokféle intézkedés célja mind ugyanaz volt: élhetőbb, frissebb, saját arccal rendelkező várost varázsolni a bűzös metropoliszokból, gyárvárosokból. Tartson velünk a világ öt nagyvárosába, amelyek polgármesterei feldúlták városaik korábbi életét egy kis pezsgésért cserébe, majd folytassa a képzelebeli utazást Budapestre, ahol tervek és ötletek szép számmal születnek, de az igazán vakmerő csodák még váratnak magukra.

A vakmerő ötlet: a zöld város

2003-ban Lee Myung-bak szöuli polgármester kezdeményezte, hogy bontsák le a belvárost kettészelő, kétemeletes autópályát, és nyissák újra az 1968-ban leaszfaltozott kis, Cheonggyecheon-folyót, amellyel egy közel 6 kilométer hosszú zöld folyosót, kellemes vízpartot nyer a város. Ironikus, de a polgármester 40 évvel korábban, a Hyundai alkalmazottjaként részt vett a folyó befedésében.

Miért?

A 10 milliós dél-koreai fővárosban közel három és félmillió autó közlekedik, emiatt nagy a zaj- és légszennyezettség és ez jelentősen rontja az életminőséget. Az elképzelés az volt, hogy az emeletes autópálya lebontása önmagában javít a helyzeten, a befedett folyó rehabilitációja pedig esztétikus zöldterülethez juttatja a városlakókat.

Szöult ráadásul nem tartják építészetileg túl vonzó városnak, de a Cheonggyecheon projekttel javíthatnak a helyzeten, és az ország gazdasági erejét szimbolizáló beruházás a környék fejlődését is elősegítheti. A városnak emellett szüksége volt egy új szabadidő eltöltésére, rekreációra alkalmas területre is.

Hogyan?

A munkálatok a 2003-mas döntést követően gyorsan megkezdődtek. Először le kellett bontani az emelt autópályát, majd ezt követően, fel kellett törni a Cheonggyecheont elrejtő betont. A feladat nem volt egyszerű, ugyanis évtizedek alatt a csatornává züllesztett folyó szinte teljesen elapadt, így naponta 120 ezer tonna vizet kellett belepumpálni.

A folyóban kivilágított vízeséseket és szökőkutakat, két partján sétányokat alakítottak ki. A kis folyón akár szárazlábbal is át lehet kelni, a beépített köveken. A folyópart melletti fás sétányokat szegélyező támfalakon különféle művészeti alkotásokat helyeztek el, és igyekeztek visszatelepíteni a vízi növényeket és madarakat. A folyón átívelő kisebb hidakat pedig gyakran mutatványosok népesítik be.

Úgyse fog sikerülni

A Cheonggyecheon-folyó helyén autópálya állt

A tervet komoly bírálatok érték már a kezdetektől. Az építkezés 900 milliárd wonba (167 milliárd forintba került), és a bírálók szerint ez igen magas ár egy szépségtapaszért. Goh Kun volt polgármester pedig azért támadta Lee Myun-bak tervét, mert szerinte az a környék túlzott felértékelődéséhez vezet, és így kiszorítja az ott működő kereskedőket és tönkreteszi a kisebb boltokat.

A környezetvédők ugyan örültek a folyó helyreállításának és az autópálya lebontásának, de úgy vélték, hogy ez inkább csak szimbolikus lépés, ahhoz meg túl drága, mert nem változtat alapvetően a város ökoszisztémáján. A projekt 2005-ös befejezése előtt letartóztatták Yang Yun-jae szöuli polgármester-helyettest és Kim Il-ju önkormányzati politikust az építkezéshez kapcsolódó vesztegetés vádjával.

Mégis?

A Cheonggyecheon megnyitójára a Korea Times szerint egymillió ember volt kíváncsi és a helyreállított folyó hamar népszerűvé vált a szöuliak körében. A lecsökkent forgalom lélegzetvételhez juttatta a belvárost, miközben a rendezett és megszépült környezet dinamizálta a környék gazdaságát.

Az ingatlanárak helyenként megduplázódtak a folyóparton és mindez az ipar áttelepülésével és a dinamikusabb szolgáltató cégek megjelenésével járt. "Nagyon bonyolult projekt volt, rengeteg apró érdekkel és ellenérdekkel" - nyilatkozta Lee, de ma "Tokióból, Tajpejből, Ankarából és Ulánbátorból is érkeztek, hogy a városfejlesztésnek ezt a módját tanulmányozzák".