Vakmerő városok után kullog a fásult Budapest

London keményen fellép a légszennyezés ellen, Szöulban egy autópályát ástak fel, hogy egy kis levegőhöz és zöldhöz jusson a város, a rozsdásodó Bilbao bevállalt egy-két rendhagyó épületet, Bogotát pedig visszaadták a gyalogosoknak - a sokféle intézkedés célja mind ugyanaz volt: élhetőbb, frissebb, saját arccal rendelkező várost varázsolni a bűzös metropoliszokból, gyárvárosokból. Tartson velünk a világ öt nagyvárosába, amelyek polgármesterei feldúlták városaik korábbi életét egy kis pezsgésért cserébe, majd folytassa a képzelebeli utazást Budapestre, ahol tervek és ötletek szép számmal születnek, de az igazán vakmerő csodák még váratnak magukra.

A vakmerő ötlet: sztárépítészek az iparvárosban

Az alig 354 ezer lakosú Bilbao, Josu Ortuondo polgármester unszolására meghökkentő épület építését határozta el, miután kiharcolták, hogy az új Guggenheim Múzeumot a városban hozzák létre. Az 1997-ben átadott épületet a kanadai-amerikai Frank Gerhy tervezte. A város a szintén világhírű Sir Norman Foster irodájával terveztetett metrót, a repülőtér és a Zubizuri (fehér híd) gyalogoshíd pedig a spanyol Santiago Calatrava munkája.

Miért?

Baszkföld legnagyobb városa az évszázadok során fontos bányász, acél-, és hajóipari várossá vált, de a 20. század utolsó évtizedeire fokozatosan elveszítette jelentősségét és versenyképességét. A hanyatló, magas munkanélküliséggel küzdő iparváros a turizmus felé nyitva próbált kitörni, és új lehetőségeket keresni.

Hogyan?

A város átfogó regenerációs programot dolgozott ki, amelynek gerincét a Sir Norman Foster tervezte az új metróvonal adta. A kikötőt áttelepítették és így hatalmas, központi fekvésű, folyóparti telkek váltak elérhetővé. A megújuláshoz olyan jelképet kerestek, amely megtestesíti ezt a kitörési vágyat, és ami segíthet újrapozícionálni a várost, izgalmas, dinamikus, feltörekvő településként.

Miután sikerült elérni, hogy a Guggenheim Múzeum a városba jöjjön, Frank Gerhy meghökkentő, hullámzó falú, titánborítású dekonstruktivista épületet tervezett, amely 1997-ben nyílt meg. "Azt mondták, olyan épületet akarnak, mint a Sydney Operaház. Olyat, ami azt teszi Bilbaóval, mint az operaház Sydneyben, Ausztráliával. Mondtam, hogy rendben" - emlékezett vissza egy BBC interjúban, a prágai "táncoló házat" is jegyző Frank Gerhy. "De ehhez egy hihetetlen városvezetés kellett, eltökélt emberek. Az én épületem csak hab volt a tortán, sőt az eper a hab tetején" - tette hozzá.

Úgyse sikerül

Gerhy Guggenheim Múzeuma

Bár a városvezetés eltökélt volt, a szkeptikusok szerint a hasonló méretű beruházások megtérülése kétséges, különösen annak fényében, hogy szinte sohasem készülnek el időre és mindig többe kerülnek a tervezettnél. Félő volt, hogy a múzeum egy fejlődő, de mégis csak ismeretlennek számító ipari város gyémántja lesz, amelyet senki sem fog látogatni.

Jacques Herzog, a londoni Tate Modern tervezője ráadásul éles kritikával illette a bilbaói Guggenheimet, ami szerinte "nagyon rossz példája annak, milyen lesz a jövő múzeuma". A "művészeti világ McDonald's-a" - tette hozzá.

Mégis?

Josu Ortuondo (1991-1999) két cikluson keresztül volt Bilbao polgármestere, és meghatározó szerepe volt a város megújulásának elindításában. Ragaszkodott a kiemelkedő beruházásokhoz, és ahhoz, hogy azokat sztárépítészek tervezzék. Az idő - nagyon hamar - őt igazolta. A világhírűvé vált múzeum a megnyitás utáni évben 1,3 millió látogatót vonzott, amelyet 2000-ben Európa legjobb múzeumává választották.

A város nemcsak népszerű turista célpont és hivatkozási alap lett a városmegújításra világszerte, de a bilbaóiak életét is alapvetően megváltoztatták a fejlesztések. Jó példa erre a Sir Norman Foster tervezte metró, amelynek hatalmas csigaházra emlékeztető bejáratit a helyiek "Fosteritosnak" nevezték el. A beruházások emellett, úgy tűnik megtérültek: a korábbi 28 százalékos munkanélküliség néhány év alatt 12 százalékosra csökkent.