Tijuana, Bagdad, Jeruzsálem - néhány város, amelyekben az egykori vasfüggönyt megszégyenítő falak és kerítések választják el a szomszédokat egymástól. Van ahol kőfalat építenek, árkot ásnak, de léteznek olyan szögesdrót-kerítések, amelyeket hő-, és mozgásérzékelők, éjjellátó kamerák és helikopterek ellenőriznek. Több ezer kilométernyi fal épült, és épül Spanyolországban, Marokkóban, Szaúd-Arábiában, Irakban, Afganisztánban, Indiában vagy éppen Mexikóban.
Sokan irigyelték meg a berlini fal és a vasfüggöny jelentette kiszámíthatóságot, de történelmi példák is bőven akadnak: a középkori városfalak, a római limes határvonal, Hadrianus császár fala a mai skót-angol határon, de inspirációt nyújthat a legismertebb, Kínai Nagy Fal is. A most épülő falakkal is a vélt, vagy valós ellenségtől akarják védeni magukat: az illegális bevándorlóktól, csempészektől, feltételezett terroristáktól.
A falépítők szerint fő a békesség, és úgy vélik, egy jó kerítés megéri a nyugalmat. Néha a falépítés arra szolgál, hogy egy állam egyértelművé tegye területi követeléseit azzal, hogy szó szerint bebetonozza a status quót. A bírálók szerint azonban ironikus, hogy míg a globalizációval az áruk és a tőke előtt leomlanak a határok, az emberek szabad mozgását falakkal, kerítésekkel korlátozzák.
Kedvet kaptak a berlini falhoz
Európában a legtöbb ország között eltűntek a határok, ennek ellenére Spanyolország is hatalmas kerítésrendszerrel igyekszik védeni az Európai Uniót az illegális bevándorlóktól, a marokkói spanyol városok határán.