Blair 1994-ben került a Munkáspárt élére, amelyet egymás után háromszor - 1997-ben, 2001-ben és 2005-ben - vezetett választási győzelemre; ez a legnagyobb brit baloldali párt történetében neki sikerült első ízben.
Az 53 éves kormányfő kezdetben rekordokat döntögető népszerűségét az utóbbi években erősen kikezdték az iraki háborúval kapcsolatos, és egyéb súlyos belpolitikai botrányok. A Labourt pénzadományokkal támogató néhány nagyvállalkozó nemesi rangra emelésének ügyében Blairt nemrégiben még rendőrségi meghallgatásoknak is alávetették, amire hivatalban lévő brit miniszterelnök esetében még nem volt példa.
Blair végül - engedve a távozása érdekében kifejtett, saját pártján belül is mind erőteljesebb nyomásnak - a múlt hónap elején bejelentette, hogy június 27-én visszaadja megbízatását az uralkodónak, jóllehet a 2005-ös választást még azzal az ígérettel nyerte meg, hogy végig kitölti mandátumát.
Tony Blair szerda délben még kormányfői minőségében részt vesz a képviselői kérdések és azonnali miniszterelnöki válaszok szokásos heti alsóházi félóráján, majd a Buckingham-palotába hajtat, ahol benyújtja lemondását a királynőnek. Az uralkodó ugyanaznap kinevezi miniszterelnöknek a Munkáspárt által megválasztott utódot, Gordon Brown pénzügyminisztert.
Blair további politikai tevékenységéről még kedd este is csak találgatások voltak forgalomban Londonban. A legszélesebb körben idézett értesülés az, hogy a közel-keleti kvartett őt tenné meg állandó térségi nagykövetének. A The Guardian című baloldali brit napilap azt is tudni véli, hogy Blair irodája Jeruzsálemben lenne.
A BBC kedden úgy értesült, hogy e forgatókönyv megvalósulása esetén Blair lemondana alsóházi képviselői mandátumáról, ami időközi választások kiírását vonná maga után. A leköszönő kormányfő 24 éve az északkelet-angliai Sedgefield választókörzetének parlamenti képviselője.